Albán vendéglátás

Hát ez is elég másként működik ott, mint nálunk.

A lakásokba nem mennek be cipővel, mindenki szó nélkül leveti. Bár erre nincsen külön előszoba, így jobb esetben kinthagyják a verandán.

Majd mindenki mindenkivel kezetfog. Még a rokonságon belül is megadják a tiszteletet, hogy fontossági sorrendet állítanak fel.

Utána következik egy igen érdekes párbeszéd, amiben még én is, nyelvtudás nélkül tündöklök. Ami így zajlik A és B ember közt:
A - Hogy vagy?
B - Mir. /jól/
A - Hogy megy a munka ill. Van munkád?
B - Mir.
A - Hogy van a feleséged, testvéred,...? (a fél rokonságra külön-külön rákérdeznek, tőlem a szüleim felől érdeklődnek)
B - Mir. (egyszerű és könnyen megjegyezendő szó)
Élőben ez úgy néz ki, hogy valaki folyton kérdez, de a másik csak mir-mir-mir-... válaszokat ad. És amikor befejezte a B személlyel, ugyanez következik a C, D, E,... személyekkel is, vagyis az összes látogatóval, nem hagynak ki senkit.

Ez alatt, általában a lány gyermek hozza az édességtálat és megkínálja a vendégeket. Ebben lehet bonbon vagy valami cukorkaféle. Sokszor van még mellette lokum is. Eredetileg török édesség, közkedvelt a Balkánon. Keményítőből és cukorból készül. Gyakran ízesítik citrommal vagy rózsavízzel, utóbbi rózsaszínűre színezi. Állaga könnyű, zselészerű, gyakran kicsit ragadós, általában kis kockákra vágva csomagolják, porcukorral vagy kókuszreszelékkel hintve, ami megakadályozza, hogy a kockák összeragadjanak. Különféle ízesítésben kapható, van például mogyorós, pisztáciás, fahéjas, mentás, különféle gyümölcsízű is.
Amiben eddig semmi furcsa nincs. Megkínálnak mindenkit, a vendégek becsületesen vesznek is a bonbonokból, még akkor is, ha nem eszik meg, zsebrevágják. Majd a lány visszateszi a tálat a szekrénybe, gondolván, jó lesz ez még a jövőben. Első alkalommal csak néztem, bökdöstem férjemet - most mi van? megyünk haza?

Kérdezés nélkül hozzák a kávét is. Különcködni nem szokás, senki nem kér több cukrot vagy tejet (talán csak feketén isszák), mindenkinek jó úgy ahogy van.

Hoznak üdítőitalt is. Divat a Pit Bull energiaital. Ha kiürül a pohár, nem töltik újra. Összeszedik és elviszik. Ilyenkor megint megbököm a férjemet, de már ő is velem nevet - figyelj, már másodszor dobnak ki, ideje menni vagy nem?

Nem midnig, de sokszor látom, hogy távozás előtt az apósom a kávé csészéjébe pénzt rak. Ez is egy albán hagyomány. Praktikusabb, mint a tárgyi ajándék. Nem csinálnak belőle ügyet, hát nem kellett volna meg ilyesmi.

Ezek nekem éleggé furcsa szokások, szeretek viccelődni velük, de semmiképp sem szeretném negatívan beállítani a dolgokat. Az albánok nagyon vendégszeretőek. Pl. hogy az édességtálat nem az asztalra rakják le, hanem visszateszik a szekrénybe, nem azt jelenti hogy nem kínálnak meg semmi mással. Attól még lehet az asztalon chips, mogyoró... (főleg a fiatalabb, modernabb családoknál). Ennek a lokumos dolognak inkabb szimbolikus értelme lehet. Nagyon ügyelnek a vendég kényelmére, már-már túlzottan is. Ha az asztal nincs karnyújtásnyi távolságon belül, akkor azok a látogatók egyszemélyes asztalt kapnak (neve is van, csak most nem jut eszembe). Ez is csak a törődésüket mutatja. Közben én meg azon gondolkodom, nem érzi rajtam kívül senki, hogy mozdulni sincs helyem és még arra vigyázzak hogy fel ne borítsam az asztalkát?

Sokszor el sem engednek "rendes megvendégelés" nélkül. Az albán előételt nagyon kedvelem, mert szépen feldíszítik és általában egy ovális tányéron tálalják (csak megjegyzem, eddig még mindenhol műanyag volt ez a tányér, a többi viszont porcelán). Zöldségfélék, sajtok, felvágott, tojás, jogurt, tusi (sós lében vagy túróban eltett zöldségek), hasábburgonya van ízlésesen elrendezve. Utána jön a főétel, kivétel nélkül húsalapú. Húsokért nem rajongok, főleg a marháért. Desszertet nem ismerik :(

Az ottalvós vendég sem ritka Albániában. Gondolom ez régen a közlekedés nehézségei miatt alakulhatott ki, de még most is sűrűn előfordul.