Pár hónappal ezelőtt konkurenciája akadt a zakinthoszi komphajónak, a Kefalonia lines cég. Eddig elég drága volt a hajójegy. Tavaly nyáron 2 felnőtt, 1 autó oda-vissza több, mint 100 euró volt, ami most már negyed annyiba kerül.
Aktuális árak:
személyek 5,60 (kétirányú)
autó 14,30 (kétirányú jegy)
Menetrend (ez mostanra érvényes, nyárra biztos változik):
Kiliniből: 11:00, 18:30
Zakinthoszról: 12:30, 20:00
Szombatonként csak a reggeli időpontban jár.
Ami külömbség még, h rövidebb idő alatt teszi meg a hajóutat, mint a másik társaság.
Zakinthosz polgármestere negatívan értékelte az árháborút, a túl alacsony ár nemkívánt dolgokat is hozhat, fél h akár 200 ember elveszítheti az állását. Ha megmarad mind a 2 cég, nem hiszem h gond lesz. És talán még egy harmadik társaság is megy idén a szigetre. Szerintem nemcsak a turizmusnak segít, de a szigetlakók is így már könnyebben közlekedhetnek, peloponészosziak is átjöhetnek egy napra, egy hétvégére, a karneválra,...
2014. február 14., péntek
2014. február 6., csütörtök
Királyi esküvő
Előző bejegyzést Apponyi Geraldinnak szenteltem. Ő az egyetlen albán király felesége volt, és magyar. Mohács után több mint 500 évvel ült újra európai trónra magyar királyné 1938. április 27-én. Apponyi Geraldine grófnő nem különösebben patinás széket foglalt el, férje, I. Zogu királysága pontosan tízéves volt ekkor.
Életéről rövid videó:
Amit az akkori lapok írtak - A magyar arisztokrácia koronázási díszben vesz részt Apponyi Geraldine 27-iki tiranai esküvőjén (a cikk a huszadikszázad.hu oldalon olvasható, a címre kattintva).
És ami a híradóban szerepelt - filmhíradók online.hu oldalán
Részletek Kitanics Máté - Grófnóból királyné: albán tündérmese és realitás a korabeli magyar sajtó tükrében -ből (forrás innen 18-27 oldal):
A házassághoz vezető út
Az albán király és a 22 éves grófkisasszony házasságának terve 1937-ben kezdett körvonalazódni. Hogy főszereplőink pontosan hogyan ismerkedtek meg, és hogy hogyan lett Zseri grófnőből királyi menyasszony, erről a korabeli sajtóban különféle történetek keringtek. A király egy kezébe kerülő fénykép alapján, a meghívás után személyesen először az 1938. december 31-én kezdődő tiranai szilveszteri bálon találkozott a grófnővel. A találkozó és házasság létrejöttében leginkább Zogu húgai és a legjobb barátnő Teleki Kata segédkezett. Bár a Vadnay-féle beszélgetés során a királyné arról számolt be, hogy meglepődött kiválasztásán, a későbbi riportfilmben elejtett egyik megjegyzése, miszerint kettő évig tartott míg eljutott Tiranába, valamint Teleki Kata szerepvállalása a tiranai hajlandóság felmérésében kétségessé teszik, hogy Zseri konteszt váratlanul érték volna a bekövetkező események. A megismerkedés után az eljegyzés hivatalos bejelentésére az albán parlament január 31- i ülésén került sor. Előző este a király 50 személyes díszebédet adott, ahol Geraldine még mint magánszemély vett részt, bár ujján a szemtanúk szerint már ekkor briliánsgyűrű ragyogott. Miután az albán parlament az alkotmánynak megfelelően megadta az engedélyt a házasságra, „a nép leírhatatlan lelkesedéssel tüntetett a királyi palota és a menyasszony lakása előtt.” A jeles alkalomra Horthy Miklós kormányzó is üdvözlő táviratot küldött, amelyre az albán király a következőképpen válaszolt: „Melegen köszönöm azokat a jókívánságokat, amelyeket Főméltóságod részemre kifejezni méltóztatott. Erősen remélem, hogy a nemes magyar nemzet és országom között fennálló évszázados barátsági kapcsolatok még szorosabbra fognak válni. Legőszintébb jókívánságaimat nyilvánítom Főmméltóságodnak személyes boldogságára és a dicső Magyarország felvirágzására.” A menyasszony az eljegyzést követő hónapokat Tiranában töltötte. Hogy napjai mivel és hogyan teltek, arról részben Dr. Hunyor Imre, a grófnő jogtanácsosának nyilatkozatából, illetve a királyné későbbi beszámolójából értesülhetünk. Hunyor „Az Estet” arról tájékoztatta, hogy Zogu egy autót ajándékozott menyasszonyának és rendelkezésére bocsátott egy villát, kisebb udvartartással együtt. Az ebédet és vacsorát a jegyesek azonban nem a villában, hanem minden nap a királyi palotában fogyasztották el, ahol esténként a bálok és mulatságok sora követte egymást. Az ügyvéd szerint „a király hallatlan szerelemmel és figyelmességgel övezi körül menyasszonyát, akinek fiatalsága és szépsége még a legzárkózottabb albán törzsfejedelmeket is meghódította. Az én kis Biedermayer bébim, így becézi a király menyasszonyát, akinek szobái valóságos rózsaerdők. Zogu király ugyanis minden nap óriási csokor vérvörös olasz rózsával kedveskedik menyasszonyának, akit mindenféle egyéb értékes ajándékokkal is elhalmoz....” Zogu állítólag Geraldine kedvéért azt is elhatározta, hogy magyar nyelvleckéket vesz, ennek érdekében pedig könyveket, szótárakat hozatott. A király amellett, hogy elkezdett magyarul tanulni, kitűnően beszélt németül, délutánonként munkája végeztével minden nap ezen a nyelven beszélgetett Geraldineval, de tudott törökül, arabul, egy kicsit franciául, és bár nem beszélte, de értette az olaszt is. A leendő királyné napirendjéhez tartozott a reggeli katolikus mise, az albán nyelvtanulás, valamint Albánia történelmének és földrajzának tanulmányozása. Ez utóbbiakat minden nap gyakorolta, mivel „szerepét” nem eljátszani akarta, hanem rendkívül komolyan vette. Megszerette Albániát és az albánokat, akiknek kedvessége lelkesítette legjobban, és támogatni akarta férjét az ország helyzetének javításában. Albániáról és küldetéséről a grófnő így nyilatkozott: „A sors most új hazát adott nekem, új hivatással, sok kötelességgel. Nagyon boldog vagyok. Boldoggá tesz az a tudat, hogy ezentúl sok jót fogok tudni tenni, és örömet szerezhetek másoknak.” Ennek érdekében később maga is tárgyalt a miniszterekkel, fogadóóráin meghallgatta a hozzá érkező asszonyokat, akiknek igyekezett segíteni ügyes-bajos dolgaikban. Hunyor február elején arról is tájékoztatta a magyar sajtót, hogy a király megbízott egy történészt az Apponyi család múltjának részletes feldolgozásával. Úgy tűnik Zogunak és az albánoknak is fontos volt annak bizonyítása, hogy az Apponyi família elég előkelő a királyi családba való beházasodáshoz. Ennek megfelelően több albán lap foglalkozott Geraldine származásával, és megemlítették, hogy szinte Európa egész arisztokráciájával, többek között a Borghese és Salvati hercegi családdal is rokonságban állnak. Külön foglalkoztak az Apponyiak magyar történelemben játszott kiemelkedő szerepével, a parlamentben pedig magasztalták a királyt, hogy olyan feleséget választott, aki a „legnemesebb nyugati kultúra megtestesülése”. A király természetesen arról is gondoskodott, hogy Geraldine a bálokon és az előkelő társaságban a legdivatosabb ruhákban jelenhessen meg. Ennek érdekében egy hónappal az esküvő előtt lehetővé tette, hogy a grófnő számára ne csak Bécsből illetve a párizsi Chanell cégtől, hanem Budapestről a Förstner és Róth-féle szalonokból is kosztümöket, shortokat, kalapokat hozzanak. Geraldine sítúráját megszakítva tért vissza Tiranába, csak hogy minél előbb felpróbálhassa azt a 20 ruhát és nyolc kalapot, amelyért férje összesen 6800 pengőt fizetett. Az említett cégekkel folytatott tárgyalás során szóba került, hogy az esküvői ruhát Budapestről szállítják, majd úgy döntöttek Tiranában készítik el az Apponyi család brüsszeli csipkéinek felhasználásával. Tudjuk azonban, hogy a drágakövekkel, gyöngyökkel és ezüsthímzéssel díszített hófehér szaténból készült menyasszonyi öltözéket, melyhez több méter hosszú uszály kapcsolódott, végül nem Tiranában, hanem Párizsban a Chanell állította össze.
A királyi menyegző
Néhány héttel az előbb közöltek után, Tirana már az esküvő lázában égett. A fővárosba érkezett Geraldine édesanyja férjével együtt, a menyasszonyra nehezedő terhet a különböző feladatok átvállalásával pedig Apponyi Antal igyekezett csökkenteni. Szobát szerzett a vendégeknek, tárgyalt az újságírókkal, ő intézte a királyi udvarba érkező magyar komornyik ügyét, és ő szervezte meg a pesti Pertis cigánybanda utazását is. A komornyik mellett jelentős feladat hárult az Apponyi család főszakácsára Lakatosra, aki a lakodalmon a francia ételkülönlegességek elkészítésének volt a felelőse. A francia és bécsi ételek mellett a nászlakomára magyar specialitások is készültek. „Az Est” tudósítása szerint ugyanis Zogu márciusban szerződést kötött a szabadkai Koncsek Antallal, akire a királyi udvar bácskai magyar konyhájának vezetését bízták. Hosszú készülődés után április 25-én végre megkezdődtek a három napig tartó esküvői ünnepségek. A reggeli órákban megkoszorúzták a király édesanyjának sírját, majd 9 órakor a város polgármestere és 21 ágyúlövés nyitotta meg az eseményeket. Délután népünnepélyt tartottak a Szkander bég téren, este pedig Zogu fogadta az olasz király képviseletében érkező bergamoi herceget, akit a Besa-rend szalagjával tüntetett ki. Ezután fogadás zárta a napot, amelyen Geraldine azúrkék estélyi ruhában, Zogu pedig főparancsnoki egyenruhában jelent meg. Április 26-án délelőtt 14 párt adtak össze a városházán, Ciano gróf pedig megnyitotta az új tiranai repülőteret valamint a durazzói-tiranai út munkálatait, de a katonai díszmenetre, tűzijátékra, díszvacsorára és a már szokásosnak mondható estélyre is sor került. A királyi pár esküvője április 27-én délelőtt fél 11 órakor, a templomokban és mecsetekben tartott istentiszteletek után vette kezdetét. A menyasszony tanúja Apponyi Károly és Villáni Frigyes római magyar követ, a vőlegényé pedig Abid herceg és Ciano gróf volt. A szertartás végét 101 ágyúlövés jelezte, ezt követően a meghívottak díszebéden vettek részt. Az olasz külügyminiszter a házaspárnak ezüst műtárgyat, a Duce aranyozott bronzvázákat, az olasz király sárkányszobrot, Horthy Miklós pedig gyönyörű lipicai lovakat adott ajándékba. Aszertartás emlékére pénzt vertek, illetve Geraldine és Zogu képmásával díszített bélyeget nyomtak. A „Nemzeti Ujság” azt is közölte, hogy Zogu méltatta az albán-olasz barátságot és Mussolini albániai politikáját. Az eddig említett események mellett egy szörnyű szerencsétlenség is történt. Április 30-án délután Formia közelében, az ünnepségeken részt vevő 15 személy – köztük Safer bey Vila római albán követ – a menetrend szerint közlekedő hárommotoros repülőgéppel a Valle Cupa hegynek ütközött. A személyzettel együtt összesen 19 ember vesztette életét.
Életéről rövid videó:
Amit az akkori lapok írtak - A magyar arisztokrácia koronázási díszben vesz részt Apponyi Geraldine 27-iki tiranai esküvőjén (a cikk a huszadikszázad.hu oldalon olvasható, a címre kattintva).
És ami a híradóban szerepelt - filmhíradók online.hu oldalán
Részletek Kitanics Máté - Grófnóból királyné: albán tündérmese és realitás a korabeli magyar sajtó tükrében -ből (forrás innen 18-27 oldal):
A házassághoz vezető út
Az albán király és a 22 éves grófkisasszony házasságának terve 1937-ben kezdett körvonalazódni. Hogy főszereplőink pontosan hogyan ismerkedtek meg, és hogy hogyan lett Zseri grófnőből királyi menyasszony, erről a korabeli sajtóban különféle történetek keringtek. A király egy kezébe kerülő fénykép alapján, a meghívás után személyesen először az 1938. december 31-én kezdődő tiranai szilveszteri bálon találkozott a grófnővel. A találkozó és házasság létrejöttében leginkább Zogu húgai és a legjobb barátnő Teleki Kata segédkezett. Bár a Vadnay-féle beszélgetés során a királyné arról számolt be, hogy meglepődött kiválasztásán, a későbbi riportfilmben elejtett egyik megjegyzése, miszerint kettő évig tartott míg eljutott Tiranába, valamint Teleki Kata szerepvállalása a tiranai hajlandóság felmérésében kétségessé teszik, hogy Zseri konteszt váratlanul érték volna a bekövetkező események. A megismerkedés után az eljegyzés hivatalos bejelentésére az albán parlament január 31- i ülésén került sor. Előző este a király 50 személyes díszebédet adott, ahol Geraldine még mint magánszemély vett részt, bár ujján a szemtanúk szerint már ekkor briliánsgyűrű ragyogott. Miután az albán parlament az alkotmánynak megfelelően megadta az engedélyt a házasságra, „a nép leírhatatlan lelkesedéssel tüntetett a királyi palota és a menyasszony lakása előtt.” A jeles alkalomra Horthy Miklós kormányzó is üdvözlő táviratot küldött, amelyre az albán király a következőképpen válaszolt: „Melegen köszönöm azokat a jókívánságokat, amelyeket Főméltóságod részemre kifejezni méltóztatott. Erősen remélem, hogy a nemes magyar nemzet és országom között fennálló évszázados barátsági kapcsolatok még szorosabbra fognak válni. Legőszintébb jókívánságaimat nyilvánítom Főmméltóságodnak személyes boldogságára és a dicső Magyarország felvirágzására.” A menyasszony az eljegyzést követő hónapokat Tiranában töltötte. Hogy napjai mivel és hogyan teltek, arról részben Dr. Hunyor Imre, a grófnő jogtanácsosának nyilatkozatából, illetve a királyné későbbi beszámolójából értesülhetünk. Hunyor „Az Estet” arról tájékoztatta, hogy Zogu egy autót ajándékozott menyasszonyának és rendelkezésére bocsátott egy villát, kisebb udvartartással együtt. Az ebédet és vacsorát a jegyesek azonban nem a villában, hanem minden nap a királyi palotában fogyasztották el, ahol esténként a bálok és mulatságok sora követte egymást. Az ügyvéd szerint „a király hallatlan szerelemmel és figyelmességgel övezi körül menyasszonyát, akinek fiatalsága és szépsége még a legzárkózottabb albán törzsfejedelmeket is meghódította. Az én kis Biedermayer bébim, így becézi a király menyasszonyát, akinek szobái valóságos rózsaerdők. Zogu király ugyanis minden nap óriási csokor vérvörös olasz rózsával kedveskedik menyasszonyának, akit mindenféle egyéb értékes ajándékokkal is elhalmoz....” Zogu állítólag Geraldine kedvéért azt is elhatározta, hogy magyar nyelvleckéket vesz, ennek érdekében pedig könyveket, szótárakat hozatott. A király amellett, hogy elkezdett magyarul tanulni, kitűnően beszélt németül, délutánonként munkája végeztével minden nap ezen a nyelven beszélgetett Geraldineval, de tudott törökül, arabul, egy kicsit franciául, és bár nem beszélte, de értette az olaszt is. A leendő királyné napirendjéhez tartozott a reggeli katolikus mise, az albán nyelvtanulás, valamint Albánia történelmének és földrajzának tanulmányozása. Ez utóbbiakat minden nap gyakorolta, mivel „szerepét” nem eljátszani akarta, hanem rendkívül komolyan vette. Megszerette Albániát és az albánokat, akiknek kedvessége lelkesítette legjobban, és támogatni akarta férjét az ország helyzetének javításában. Albániáról és küldetéséről a grófnő így nyilatkozott: „A sors most új hazát adott nekem, új hivatással, sok kötelességgel. Nagyon boldog vagyok. Boldoggá tesz az a tudat, hogy ezentúl sok jót fogok tudni tenni, és örömet szerezhetek másoknak.” Ennek érdekében később maga is tárgyalt a miniszterekkel, fogadóóráin meghallgatta a hozzá érkező asszonyokat, akiknek igyekezett segíteni ügyes-bajos dolgaikban. Hunyor február elején arról is tájékoztatta a magyar sajtót, hogy a király megbízott egy történészt az Apponyi család múltjának részletes feldolgozásával. Úgy tűnik Zogunak és az albánoknak is fontos volt annak bizonyítása, hogy az Apponyi família elég előkelő a királyi családba való beházasodáshoz. Ennek megfelelően több albán lap foglalkozott Geraldine származásával, és megemlítették, hogy szinte Európa egész arisztokráciájával, többek között a Borghese és Salvati hercegi családdal is rokonságban állnak. Külön foglalkoztak az Apponyiak magyar történelemben játszott kiemelkedő szerepével, a parlamentben pedig magasztalták a királyt, hogy olyan feleséget választott, aki a „legnemesebb nyugati kultúra megtestesülése”. A király természetesen arról is gondoskodott, hogy Geraldine a bálokon és az előkelő társaságban a legdivatosabb ruhákban jelenhessen meg. Ennek érdekében egy hónappal az esküvő előtt lehetővé tette, hogy a grófnő számára ne csak Bécsből illetve a párizsi Chanell cégtől, hanem Budapestről a Förstner és Róth-féle szalonokból is kosztümöket, shortokat, kalapokat hozzanak. Geraldine sítúráját megszakítva tért vissza Tiranába, csak hogy minél előbb felpróbálhassa azt a 20 ruhát és nyolc kalapot, amelyért férje összesen 6800 pengőt fizetett. Az említett cégekkel folytatott tárgyalás során szóba került, hogy az esküvői ruhát Budapestről szállítják, majd úgy döntöttek Tiranában készítik el az Apponyi család brüsszeli csipkéinek felhasználásával. Tudjuk azonban, hogy a drágakövekkel, gyöngyökkel és ezüsthímzéssel díszített hófehér szaténból készült menyasszonyi öltözéket, melyhez több méter hosszú uszály kapcsolódott, végül nem Tiranában, hanem Párizsban a Chanell állította össze.
A királyi menyegző
Néhány héttel az előbb közöltek után, Tirana már az esküvő lázában égett. A fővárosba érkezett Geraldine édesanyja férjével együtt, a menyasszonyra nehezedő terhet a különböző feladatok átvállalásával pedig Apponyi Antal igyekezett csökkenteni. Szobát szerzett a vendégeknek, tárgyalt az újságírókkal, ő intézte a királyi udvarba érkező magyar komornyik ügyét, és ő szervezte meg a pesti Pertis cigánybanda utazását is. A komornyik mellett jelentős feladat hárult az Apponyi család főszakácsára Lakatosra, aki a lakodalmon a francia ételkülönlegességek elkészítésének volt a felelőse. A francia és bécsi ételek mellett a nászlakomára magyar specialitások is készültek. „Az Est” tudósítása szerint ugyanis Zogu márciusban szerződést kötött a szabadkai Koncsek Antallal, akire a királyi udvar bácskai magyar konyhájának vezetését bízták. Hosszú készülődés után április 25-én végre megkezdődtek a három napig tartó esküvői ünnepségek. A reggeli órákban megkoszorúzták a király édesanyjának sírját, majd 9 órakor a város polgármestere és 21 ágyúlövés nyitotta meg az eseményeket. Délután népünnepélyt tartottak a Szkander bég téren, este pedig Zogu fogadta az olasz király képviseletében érkező bergamoi herceget, akit a Besa-rend szalagjával tüntetett ki. Ezután fogadás zárta a napot, amelyen Geraldine azúrkék estélyi ruhában, Zogu pedig főparancsnoki egyenruhában jelent meg. Április 26-án délelőtt 14 párt adtak össze a városházán, Ciano gróf pedig megnyitotta az új tiranai repülőteret valamint a durazzói-tiranai út munkálatait, de a katonai díszmenetre, tűzijátékra, díszvacsorára és a már szokásosnak mondható estélyre is sor került. A királyi pár esküvője április 27-én délelőtt fél 11 órakor, a templomokban és mecsetekben tartott istentiszteletek után vette kezdetét. A menyasszony tanúja Apponyi Károly és Villáni Frigyes római magyar követ, a vőlegényé pedig Abid herceg és Ciano gróf volt. A szertartás végét 101 ágyúlövés jelezte, ezt követően a meghívottak díszebéden vettek részt. Az olasz külügyminiszter a házaspárnak ezüst műtárgyat, a Duce aranyozott bronzvázákat, az olasz király sárkányszobrot, Horthy Miklós pedig gyönyörű lipicai lovakat adott ajándékba. Aszertartás emlékére pénzt vertek, illetve Geraldine és Zogu képmásával díszített bélyeget nyomtak. A „Nemzeti Ujság” azt is közölte, hogy Zogu méltatta az albán-olasz barátságot és Mussolini albániai politikáját. Az eddig említett események mellett egy szörnyű szerencsétlenség is történt. Április 30-án délután Formia közelében, az ünnepségeken részt vevő 15 személy – köztük Safer bey Vila római albán követ – a menetrend szerint közlekedő hárommotoros repülőgéppel a Valle Cupa hegynek ütközött. A személyzettel együtt összesen 19 ember vesztette életét.
Fehér tulipán hercegnője
Neve nem hangzik magyarosan, ezért is sokat gondolkodtam milyen címet adjak a bejegyzésnek. Először Geraldine albán királyné-t írtam, mert hát talán a rangja a legfigyelemre méltóbb, majd zárójelben hozzátettem, h magyar feleség albán férj oldalán. Királyi szokásokhoz híven, érdekházasságnak indult, de végülis szerelemből esküdtek meg. Írhattam volna, h az albánok Sissije, de az koppintás lett volna. Élete eddig is érdekesen alakult, de Albánia megtámadása miatt inkább kalandosra sikeredett. 62 évet élt száműzetésben, bejárta majdnem egész Európát, élt Amerikában, Észak és Dél Afrikában is. Élete végén visszaköltözött Tiranába. Sors iróniája, h kozmopolitán lévén magyar földre nem sikerült eljutnia.
Portréfilm is készült róla, de sajnos nem tudtam megtalálni a neten, pedig megnéztem volna.
Portréfilm is készült róla, de sajnos nem tudtam megtalálni a neten, pedig megnéztem volna.
A szkipetárok magyar királynéja
Aponyi Geraldine magyar grófnő szerelemből lett I. Zogu albán király felesége. (Dr. CELLER Tibor, Családi Kör hetilap)
Az 1928 és 1939 között fennállt Albán Királyság Európa történelmének legfiatalabb és egyben legrövidebb életű monarchiája. Számunkra, magyaroknak ezzel kapcsolatban különösen érdekes lehet, hogy a „titokzatos”, a „rejtélyes”és „zárkózott” Albánia – ahogyan a világsajtóban gyakran emlegetik – egyetlen királynéja egy magyar grófnő,Apponyi Geraldine (1915-2002) volt.
Aponyi Geraldine grófnő, a vonzó ifjú hölgy
I. Zogu, az albánok királya (ur. 1928-39)
A királyság alapítója, Geraldine későbbi férje, Ahmed Bey Zogu (1895–1961) már az első világháborús években is nagyon ügyesen taktikázott, és az olaszok kiűzésében is kitűnt. 1920-ban, a valódi függetlenség elnyerésekor Zogu mindössze 25 évesen, előbb belügyminiszter, majd 1922 és 1924 között miniszterelnök lett. Az 1924 júniusában a parlament épületében ellene elkövetett merénylet után (a bal kezén sérült meg) Jugoszláviába menekült, de decemberben katonai segítséggel már vissza is tért, hogy a mohamedán törzsek élén megdöntse a kommunista eszmékkel is kacérkodó Fan Noli pravoszláv püspök elnöki hatalmát. Zogut 1925-ben – tehát mindössze 30 esztendősen - köztársasági elnöknek választják meg. Ebben a pozícióban igyekezett olyan népszerűséget szerezni, amelynek révén a köztársasági elnökségnél tartósabbnak tűnő posztra juthatott: valójában a trón megszerzését tervezte, ami 1928-ban meg is történt. Zogu király családjának eredetét egészen a legendás Szkender bégig tudta visszavezetni. Maga a „Zogu” név (eredetileg: Zogolli) a mai Kosovo területéről, Zogaj megyéből származik. A család, pontosabban Nagy Zogu a 15. sz. végén Közép-Albániába költözött, ahol felkelést szervezett a törökök ellen. Hadi sikerei után a törökök egyezséget kötöttek vele, kinevezvén Mati tartomány örökös helytartójává, s ezt a címet leszármazottai, köztük a későbbi Zogu király is örököltek. Édesapja, Dzsemál Zoggoli pasa (1860–1911), a dúsgazdag nagybirtokos által a mohamedán Albánia a török császári udvar egyik leghűségesebb szövetségese volt. Trónra lépése után Zogu király azonnal elkezdett házassági tervekkel is foglalkozni, mert tisztában volt vele, hogy a keleti és a valójában középkori albán szokások alapján hatalmát csak egy feleség és egy utód teheti szilárdabbá. Számtalan arajelölt között folyt a találgatás: Johanna olasz királylánytól (a későbbi bolgár cárnétól) kezdve egészen Habsburg Ottó Etelka nevű húgáig. A balkáni király nőügyei akkortájt gyakran szerepeltek a nyugat-európai bulvársajtóban. Tény, hogy Zogu megbízottai Európa-szerte kutattak megfelelő feleségjelölt után. Több menyasszonyjelöltre esett választás azért hiúsult meg, mert a kiszemelt ara nem volt hajlandó a házasság kedvéért mohamedán hitre térni. A választás végül egy magyar grófnőre, Apponyi Geraldinére esett, akivel a király három vénlány és extravagáns húga egy előkelő összejövetelen ismerkedett meg budapesti látogatásukkor. A csinos Apponyi grófnő hamarosan meghívót kapott a tiranai udvari bálra, amiről az özvegy királyné egy 1979-ben készült interjúban így vallott: „Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett.”Apponyi Geraldine grófkisasszony 1915. augusztus 6-án született Budapesten, gróf Apponyi Gyula és az amerikai Gledys Stuart milliomos nő (Richard Nixon későbbi amerikai elnök rokona) frigyéből. Ám, ami a milliomos nőt illeti, mint kiderült, inkább kalandra vágyó, kalandornő volt az, mintsem az otthon szeretetére vágyó, az otthon melegét óhajtó asszony. Bizonyíték, hogy nemsokára elvált a nagyműveltségű, nyugodt életet élő Apponyi gróftól, hátrahagyván két leánygyermekét, Geraldinet és Virginiát, és mindössze 1 éves kisfiát, Gyulát (1923-46), hogy hozzámehessen egy francia katonatiszthez. A gyerekek neveltetését még az is bonyolította, hogy apjuk 1924-ben elhunyt. Mindennek ellenére a grófi gyerekek méltó neveltetést, gondoskodást kaptak, egyrészt nagybátyjuknak, Apponyi Henrik grófnak, másrészt a nagymamának Margareta Seherr-Thoss grófnőnek köszönhetően. A nagymama édesanyjukként őrködött a gyerekek felett.
A grófkisasszonyok a Bécs közelében fekvő Pressbaum Szent Szív nevű leánynevelő intézetben nyertek a kor előkelő hölgyeinek kijáró képzettséget és műveltséget.A királyi esküvő napján, 1938. április 27-én még 150 párt adtak össze országszerte, akiknek az uralkodó 500 lek királyi hozományt is adott. A polgári szertartásra, melyre csak a rokonság és a legszűkebb baráti kör volt hivatalos, a királyi palotában került sor, amit díszebéd követett a teljes diplomáciai kar részvételével. Az esküvői menet indulását (a tengerparton fekvő durazzói nyári királyi rezidenciába) 100 ágyúlövés jelezte a főváros lakosainak. A nászajándékok között szerepelt Horthy admirális két lipicai ménje és az olasz király sárkányszobra mellett többek között egy Hitler által küldött Mercedes autó is. A pénzbeli ajándékokból a király nagylelkűen egy aggok házát építtetett.
Az esküvő után, majdhogynem pontosan egy évre, megszületett a kis trónörökös, aki a Leka nevet kapta. Születése után két nappal, 1939. április 7-én az olasz hadsereg lerohanta a kis Albániát, és a megszállás másnapján éppen az a Ciano gróf (Mussolini veje) olasz külügyminiszterként jött tárgyalásokat folytatni az albán fővárosba, aki egy évvel előtte a királyi esküvő egyik díszvendége és a király esküvői tanúja volt. A Zogu ellenzékének soraiból kikerült új parlament az albán koronát III. Viktor Emánuel olasz királynak ajánlotta fel. A megbuktatott albán király, Geraldine királyné és a mindössze kétnapos Leka herceg híveiknek egy kisebb csoportjával előbb Görögországba, majd onnan különvonaton Törökországba menekült. Folytatásként egy igen kalandos utazás során – hogy az olaszoktól minél távolabb legyenek – Románián, Lengyelországon, Litvánián és Svédországon keresztül végül Párizsban kötöttek ki, ahonnan később – a német megszálló csapatok érkezése előtt - szó szerint az utolsó órákban utaztak tovább, Londonba. A király itt megpróbált „felszabadító hadjáratokat” szervezni, de ezek többnyire már a szövetségesek képviselőivel való megbeszélések szintjén megrekedtek. Zogu 1946 januárjában formálisan is lemondott az albán trónról, majd rá egy hónapra Faruk egyiptomi király meghívására 23 családtagjával együtt Alexandriába költözött. 1953-ban, amikor megbukott az egyiptomi monarchia, Zogu egy szívroham következtében éppen ágyhoz kötött volt, úgyhogy csak két év után tudtak az államcsínnyel hatalomra jutott Nasszer ezredes Egyiptomából a franciaországi Cannes-ba költözni. Geraldine mindvégig kitartott férje mellett a száműzetésben.
Zogu exkirály 1961. április 9-én halt meg a franciaországi Suresnes kórházában, majd a párizsi Thiais temetőben helyezték örök nyugalomra. A rá való pozitív emlékezés bizonyítékaként is felfogható, hogy hazájában 1996, Burrel városában a központi teret róla nevezték el, majd 2000. nyarán előbb Tirana, majd az északi országrészben lévő Shkodra főutcája kapta vissza a róla elnevezett régi nevét. Férje halála után az özvegy királyné Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol a család 1979-ig, Spanyolországból való kiutasításukig élt. A kiutasítás oka az volt, hogy a király birtokán fegyverraktárat találtak.
I. Leka, az albánok királya (Geraldine egyetlen fia 1939-2011)
A 207 cm magas, sokszor uniformisban mutatkozó és nyilvánosan is hatlövetű coltot viselő óriás igazából sohasem tudott megszabadulni országa balkáni haramiakultúrájának aurájától.A spanyol kiutasítás után a család egy kalandos repülőút után egészen 2002 közepéig a dél-afrikai Johannesburg mellett, egy védett lakóparkban települt le és diplomáciai mentességet kaptak a dél-afrikai kormánytól.
A képen látható kedves idős hölgy Geraldine albán királyné
Lekát az apja 18 évesen nevezte ki örökösének, 1961-ben, 22 éves korában, az apja halálát követő 6. napon, április 15-én, a párizsi Bristol Szállóban „letette az esküt a száműzetésben élő nemzetgyűlés előtt”, mint az albánok új királya. Leka egyébként az Alexandriában megkezdett középiskolai tanulmányait egy svájci gimnáziumban fejezte be, majd az angliai Sandhurst katonai akadémián szerzett tiszti rendfokozatot. Ezek után a párizsi Sorbonne Egyetemen közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1975-ben vette feleségül a nála 2 évvel fiatalabb, tekintélyes hozománnyal rendelkező ausztrál Susan Cullen Wardot, aki egy gazdag juhtenyésztő lánya volt. Egyetlen fiuk II. Leka koronaherceg 1982-ben, Dél-Afrikában született. 2007. augusztusában az albán kormány a külügyminiszter tanácsadójának nevezte ki.
A büszke édesanya: egyetlen fia esküvőjén 1975-ben
Susan albán királyné (1941-2004), Geraldine menye
Az egyetlen unoka, a jelenleg 31 esztendős II. Leka koronaherceg
Leka király 1997-ben mindössze néhány napra tért vissza hazájába a híres piramisjáték-botrány körül kitört országos méretű zavargások közepette azzal a szándékkal, hogy magához ragadja a kezdeményezést a királyság visszaállítására, de ez a kísérlete nem járt sikerrel, mint ahogyan az ugyanabban az évben megtartott népszavazás eredményei sem voltak számára biztatóak, amikor is a polgárok az ország jövendő államformájáról nyilvánítottak véleményt. A mindmáig vitatott népszavazás szerint hivatalosan a lakosság 35-40%-a a monarchia visszaállítása mellett voksolt, míg I. Leka és hívei 55-60%-os választási győzelemről, illetve annak eltitkolásáról beszélnek. Mindehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy Leka Zogu nem volt olyan mértékben jelen a hazai köztudatban, mint bolgár vagy szerb sorstársa; Enver Hodzsa rendszere eredményesen küzdött a történeti tudat és emlékezet ellen. Az újra megszilárduló albániai központi hatalom 1999. november 25-én I. Lekát – annak távollétében – három év börtönbüntetésre ítélte egy szerintük illegális utcai megmozdulás szervezése miatt, amikor a Központi Választási Bizottság épülete előtt kitört lövöldözésben egy ember életét is vesztette.Az idő kereke azonban forgott tovább és a család 62 esztendei emigráció után – 74 parlamenti képviselő nyilvános felszólítására - végül 2002. júniusában visszatérhetett választott hazájába.Fia, menye és unokája hazatértét követően hamarosan az anyakirályné és hű kísérője, Virgina húga is Tiranába költöztek, ám a dél-afrikai fennsík klímája és Tirana levegője közti különbség ugyancsak próbatétel elé állította az idős szervezetet.
A Tiranába 63 év múltán hazatérő Geraldine királyné ünnepélyes fogadtatása a repülőtéren (a háttérben az unoka, II. Leka trónörökös és a királyné húga, Virginia grófnő)
Az egykori királyné addig komolyabb betegségben sohasem szenvedett, ám 2002 augusztusában légzési nehézségek léptek fel nála, amit akkor egy francia kórházban helyrehoztak, ám a viszonylagos egészséges állapot nem tartott sokáig.A királyné, a "Fehér tulipán hercegnője"- ahogyan Albániában Geraldinet nevezték - 2002. október 22-én hunyt el a tiranai kórházban, szívroham következtében. Néhány napig az Albán Hadsereg központi otthonában volt felravatalozva, majd a tiranai Szent Péter székesegyházban vettek tőle örök búcsút, katolikus szertartás szerint. A tiranai Sharra temetőben, a kiemelt személyiségek számára elkülönített területen lett eltemetve, több tízezernyi híve jelenlétében.
A magyarországi rendszerváltás után az exkirályné többször is tervbe vette, hogy hazalátogat Magyarországra, ám ezek a tervek végül nem valósultak meg.Az Apponyi grófkisasszonyok közül Virginia életútjáról nagyon keveset tudunk, talán azért, mert életútja kevésbé volt érdekes az újságírók és a közérdeklődés számára. Virginia grófnő háromszor ment férjhez, mindannyiszor magyar nemeshez. Az első férjétől született lánya, Baghy Júlia ma családjával Belgiumban él, és annak ellenére, hogy sohasem élt Magyarországon, kiválóan tud magyarul (amit a cikk szerzője is tanúsíthat). Virginia grófnő életének utolsó szakaszát nővére dél-afrikai birtokán töltötte, sőt, mint már említettem, a Tiranába való költözést is vállalta. Geraldine királyné halálát követően, pontosan két hétre Virginia is elköltözött a földi létből. A sors megadta neki a lehetőséget, hogy a több mint hat évtizede nem látott, szeretett Budapestjén hajthatta örök álomra a fejét.
A mindössze háromtagúra zsugorodott albán királyi családot ért tragédiák sorozata ezzel még nem ért véget, 2004 nyarán Geraldine menye, Susan királyné is elhalálozott. A több évtizedes kemény dohányzás okozta tüdőrák vitte el. Őt is Tiranában temették el, közvetlenül anyósa és egyben bridzspartnere sírja mellé.
Aponyi Geraldine magyar grófnő szerelemből lett I. Zogu albán király felesége. (Dr. CELLER Tibor, Családi Kör hetilap)
Az 1928 és 1939 között fennállt Albán Királyság Európa történelmének legfiatalabb és egyben legrövidebb életű monarchiája. Számunkra, magyaroknak ezzel kapcsolatban különösen érdekes lehet, hogy a „titokzatos”, a „rejtélyes”és „zárkózott” Albánia – ahogyan a világsajtóban gyakran emlegetik – egyetlen királynéja egy magyar grófnő,Apponyi Geraldine (1915-2002) volt.
Aponyi Geraldine grófnő, a vonzó ifjú hölgy
I. Zogu, az albánok királya (ur. 1928-39)
A királyság alapítója, Geraldine későbbi férje, Ahmed Bey Zogu (1895–1961) már az első világháborús években is nagyon ügyesen taktikázott, és az olaszok kiűzésében is kitűnt. 1920-ban, a valódi függetlenség elnyerésekor Zogu mindössze 25 évesen, előbb belügyminiszter, majd 1922 és 1924 között miniszterelnök lett. Az 1924 júniusában a parlament épületében ellene elkövetett merénylet után (a bal kezén sérült meg) Jugoszláviába menekült, de decemberben katonai segítséggel már vissza is tért, hogy a mohamedán törzsek élén megdöntse a kommunista eszmékkel is kacérkodó Fan Noli pravoszláv püspök elnöki hatalmát. Zogut 1925-ben – tehát mindössze 30 esztendősen - köztársasági elnöknek választják meg. Ebben a pozícióban igyekezett olyan népszerűséget szerezni, amelynek révén a köztársasági elnökségnél tartósabbnak tűnő posztra juthatott: valójában a trón megszerzését tervezte, ami 1928-ban meg is történt. Zogu király családjának eredetét egészen a legendás Szkender bégig tudta visszavezetni. Maga a „Zogu” név (eredetileg: Zogolli) a mai Kosovo területéről, Zogaj megyéből származik. A család, pontosabban Nagy Zogu a 15. sz. végén Közép-Albániába költözött, ahol felkelést szervezett a törökök ellen. Hadi sikerei után a törökök egyezséget kötöttek vele, kinevezvén Mati tartomány örökös helytartójává, s ezt a címet leszármazottai, köztük a későbbi Zogu király is örököltek. Édesapja, Dzsemál Zoggoli pasa (1860–1911), a dúsgazdag nagybirtokos által a mohamedán Albánia a török császári udvar egyik leghűségesebb szövetségese volt. Trónra lépése után Zogu király azonnal elkezdett házassági tervekkel is foglalkozni, mert tisztában volt vele, hogy a keleti és a valójában középkori albán szokások alapján hatalmát csak egy feleség és egy utód teheti szilárdabbá. Számtalan arajelölt között folyt a találgatás: Johanna olasz királylánytól (a későbbi bolgár cárnétól) kezdve egészen Habsburg Ottó Etelka nevű húgáig. A balkáni király nőügyei akkortájt gyakran szerepeltek a nyugat-európai bulvársajtóban. Tény, hogy Zogu megbízottai Európa-szerte kutattak megfelelő feleségjelölt után. Több menyasszonyjelöltre esett választás azért hiúsult meg, mert a kiszemelt ara nem volt hajlandó a házasság kedvéért mohamedán hitre térni. A választás végül egy magyar grófnőre, Apponyi Geraldinére esett, akivel a király három vénlány és extravagáns húga egy előkelő összejövetelen ismerkedett meg budapesti látogatásukkor. A csinos Apponyi grófnő hamarosan meghívót kapott a tiranai udvari bálra, amiről az özvegy királyné egy 1979-ben készült interjúban így vallott: „Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett.”Apponyi Geraldine grófkisasszony 1915. augusztus 6-án született Budapesten, gróf Apponyi Gyula és az amerikai Gledys Stuart milliomos nő (Richard Nixon későbbi amerikai elnök rokona) frigyéből. Ám, ami a milliomos nőt illeti, mint kiderült, inkább kalandra vágyó, kalandornő volt az, mintsem az otthon szeretetére vágyó, az otthon melegét óhajtó asszony. Bizonyíték, hogy nemsokára elvált a nagyműveltségű, nyugodt életet élő Apponyi gróftól, hátrahagyván két leánygyermekét, Geraldinet és Virginiát, és mindössze 1 éves kisfiát, Gyulát (1923-46), hogy hozzámehessen egy francia katonatiszthez. A gyerekek neveltetését még az is bonyolította, hogy apjuk 1924-ben elhunyt. Mindennek ellenére a grófi gyerekek méltó neveltetést, gondoskodást kaptak, egyrészt nagybátyjuknak, Apponyi Henrik grófnak, másrészt a nagymamának Margareta Seherr-Thoss grófnőnek köszönhetően. A nagymama édesanyjukként őrködött a gyerekek felett.
 |
| Apponyi Geraldine, egy igazi királyné |
 |
| A királyi esküvőre 1938-ban került sor. |
 |
| A királyi család az egyiptomi száműzetés ideje alatt |
 |
| Az idősödő királyné |
Zogu exkirály 1961. április 9-én halt meg a franciaországi Suresnes kórházában, majd a párizsi Thiais temetőben helyezték örök nyugalomra. A rá való pozitív emlékezés bizonyítékaként is felfogható, hogy hazájában 1996, Burrel városában a központi teret róla nevezték el, majd 2000. nyarán előbb Tirana, majd az északi országrészben lévő Shkodra főutcája kapta vissza a róla elnevezett régi nevét. Férje halála után az özvegy királyné Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol a család 1979-ig, Spanyolországból való kiutasításukig élt. A kiutasítás oka az volt, hogy a király birtokán fegyverraktárat találtak.
A 207 cm magas, sokszor uniformisban mutatkozó és nyilvánosan is hatlövetű coltot viselő óriás igazából sohasem tudott megszabadulni országa balkáni haramiakultúrájának aurájától.A spanyol kiutasítás után a család egy kalandos repülőút után egészen 2002 közepéig a dél-afrikai Johannesburg mellett, egy védett lakóparkban települt le és diplomáciai mentességet kaptak a dél-afrikai kormánytól.
A képen látható kedves idős hölgy Geraldine albán királyné
 |
| Az albán királyi család Geraldine királyné 80. születésnapján |
A büszke édesanya: egyetlen fia esküvőjén 1975-ben
Susan albán királyné (1941-2004), Geraldine menyeAz egyetlen unoka, a jelenleg 31 esztendős II. Leka koronahercegLeka király 1997-ben mindössze néhány napra tért vissza hazájába a híres piramisjáték-botrány körül kitört országos méretű zavargások közepette azzal a szándékkal, hogy magához ragadja a kezdeményezést a királyság visszaállítására, de ez a kísérlete nem járt sikerrel, mint ahogyan az ugyanabban az évben megtartott népszavazás eredményei sem voltak számára biztatóak, amikor is a polgárok az ország jövendő államformájáról nyilvánítottak véleményt. A mindmáig vitatott népszavazás szerint hivatalosan a lakosság 35-40%-a a monarchia visszaállítása mellett voksolt, míg I. Leka és hívei 55-60%-os választási győzelemről, illetve annak eltitkolásáról beszélnek. Mindehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy Leka Zogu nem volt olyan mértékben jelen a hazai köztudatban, mint bolgár vagy szerb sorstársa; Enver Hodzsa rendszere eredményesen küzdött a történeti tudat és emlékezet ellen. Az újra megszilárduló albániai központi hatalom 1999. november 25-én I. Lekát – annak távollétében – három év börtönbüntetésre ítélte egy szerintük illegális utcai megmozdulás szervezése miatt, amikor a Központi Választási Bizottság épülete előtt kitört lövöldözésben egy ember életét is vesztette.Az idő kereke azonban forgott tovább és a család 62 esztendei emigráció után – 74 parlamenti képviselő nyilvános felszólítására - végül 2002. júniusában visszatérhetett választott hazájába.Fia, menye és unokája hazatértét követően hamarosan az anyakirályné és hű kísérője, Virgina húga is Tiranába költöztek, ám a dél-afrikai fennsík klímája és Tirana levegője közti különbség ugyancsak próbatétel elé állította az idős szervezetet.A Tiranába 63 év múltán hazatérő Geraldine királyné ünnepélyes fogadtatása a repülőtéren (a háttérben az unoka, II. Leka trónörökös és a királyné húga, Virginia grófnő)
Az egykori királyné addig komolyabb betegségben sohasem szenvedett, ám 2002 augusztusában légzési nehézségek léptek fel nála, amit akkor egy francia kórházban helyrehoztak, ám a viszonylagos egészséges állapot nem tartott sokáig.A királyné, a "Fehér tulipán hercegnője"- ahogyan Albániában Geraldinet nevezték - 2002. október 22-én hunyt el a tiranai kórházban, szívroham következtében. Néhány napig az Albán Hadsereg központi otthonában volt felravatalozva, majd a tiranai Szent Péter székesegyházban vettek tőle örök búcsút, katolikus szertartás szerint. A tiranai Sharra temetőben, a kiemelt személyiségek számára elkülönített területen lett eltemetve, több tízezernyi híve jelenlétében.A magyarországi rendszerváltás után az exkirályné többször is tervbe vette, hogy hazalátogat Magyarországra, ám ezek a tervek végül nem valósultak meg.Az Apponyi grófkisasszonyok közül Virginia életútjáról nagyon keveset tudunk, talán azért, mert életútja kevésbé volt érdekes az újságírók és a közérdeklődés számára. Virginia grófnő háromszor ment férjhez, mindannyiszor magyar nemeshez. Az első férjétől született lánya, Baghy Júlia ma családjával Belgiumban él, és annak ellenére, hogy sohasem élt Magyarországon, kiválóan tud magyarul (amit a cikk szerzője is tanúsíthat). Virginia grófnő életének utolsó szakaszát nővére dél-afrikai birtokán töltötte, sőt, mint már említettem, a Tiranába való költözést is vállalta. Geraldine királyné halálát követően, pontosan két hétre Virginia is elköltözött a földi létből. A sors megadta neki a lehetőséget, hogy a több mint hat évtizede nem látott, szeretett Budapestjén hajthatta örök álomra a fejét.
A mindössze háromtagúra zsugorodott albán királyi családot ért tragédiák sorozata ezzel még nem ért véget, 2004 nyarán Geraldine menye, Susan királyné is elhalálozott. A több évtizedes kemény dohányzás okozta tüdőrák vitte el. Őt is Tiranában temették el, közvetlenül anyósa és egyben bridzspartnere sírja mellé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)