Fekvése: Égei-tenger, a Szaróni szigetcsoport tagja
Területe: 64,4 km² (kb. 19 km hosszú és 3-4 km széles)
Népesség: kb. 2700 fő
Legmagasabb pont: 590m, Vlichosz
Hivatalos weboldalja: hydra.com.gr
Odautazás:
hajóval: több helyről is, pl. Pireusz, Ermioni, Metoxi (legközelebbi pont), Tolo
helikopterrel
Érdekessége: a szigeten semmilyen jármű nem közlekedhet (kivétel pár szállitó jármű), a kerékpár is tilos (angol wikipedia szerint biciklit lehet használni, más oldalak szerint nem, ennek a tiltásnak az értelmét nem értem, de nem láttunk egyet sem)
Turizmus: a helyiek főleg a turizmusból élnek, a kirándulók legnagyobb része Athénból érkezik
Megálltunk Ermioniban, rákérdeztünk Hydrára menő hajóra. (Április vége volt) nem ment sűrűn, 5 órával később lett volna csak hajó és jóval drágább is. Elmentünk Metoxiba. Ez egy kis móló és parkoló. Sok hidrai lakosnak is itt van az autója. Egyetlen egy tábla van, ami csak a kereszteződésben figyelmeztet. Előtte pár kilométerrel van egy nagy hotel komplexum vmi Hydra Porto a neve. Menetrendszerinti hajó (fehér - Freedom I,II ) 6,50 euró fejenként, kb. 2 óránként jár, az út 15 perc. Piros vizitaxi jóval kisebb egy útra 35 euró. Amikor mi mentünk már volt utasa, így csak 20 eurót kért, de lealkuttuk 15-re. Jól jártunk, mert a komp is 13 euro lett volna 2 személyre, és nem kellett 2 órát várakoznunk.
De az út számomra szörnyű volt. Az nem is zavart volna h gyorsan megy és pattog a vízen, de az egész csónak beleremegett, rezgett, zörgött az egész. Tényleg féltem h ott fog összetörni a tenger közepén. Szerintem a német nő mellettem egész úton nevetett magában rajtam, de nem baj, legalább jó napja volt. De ez még nem volt elég, még egyenesen sem állt az a szerencsétlen hajó. Egyik oldalán ültünk hárman, a másik oldalán volt a német nő férje (nem volt kövér), szerintem az ő oldalára lejtett. Az meg már tényleg csak plusz h egypárszor a hullám jó bevágott a kabinba, pedig csendes volt a tenger. A végtelennek tűnő 10 perc alatt már az is eszembe jutott h inkább beválaltam volna egy éjszakát a kanyonban (előző nap sztorija). Közben megkérem férjemet ne beszélgessen a söfőrrel, hagyja őt figyelni az útra, erre a vezető hátrafordul felém....
Végre megérkeztünk. Erre ez fogad, kicsi, üres, lepukkadt hely.
Ez (Kamini) a fővárostól jobbra (nyugatra) van, a német turistáknak innen közelebb volt a hotelfoglalásuk. A taxis kedves volt el akart vinni a városba, de mondta h át is sétálhatunk, szép a táj és az út a tenger mellett halad. Így végülis jól jártunk, több mindent láttunk. A sétányon sétálva már tetszett a sziget.
A szigeten tötöttünk 3-4 órát. Nekem nagyon tetszett. Beülni valahová már nem volt időnk. 2-3 pékségbe benéztem, nem árultak semmi különlegeset. Szerettem volna venni amigdalota-t, helyi mandulás süti (fő alkotóelemei - tört mandula, cukor, rózsavíz, szegfüszeggel a tetején), de nem találtam. Nem sajnáltam nagyon, mert úgy olvastam máshol is lehet venni. Választottam egy diós süteményt, de végülis nem vettem meg, mert nem éreztem méltányosnak az 5,50 eurót egy szeletért. Azt is olvastam h drága a sziget, ezért egy két étterem menüjét, tábláját gyprsan megnéztem, nem tűnt többnek. Az ételek közt feltünt a fáva, sárgaborsópüré (4,90 volt ha jól emlékszem). Ezt pont az előző héten próbáltam ki, zakinthoszi éttermekben még nem láttam, szerintem errefelé nem jellemző.
Visszafelé már a menetrendszerinti nagyobb hajóval mentünk, az út tökéletes volt, gyorsan ment és egyenletesen.
A szigetnek van ingyenes füzetkéje, térképpel (angol, görög nyelven). Ebben olvastam h június utolsó hétvégéjén csatát rendeznek a függetlenségi harc emlékére (1821), októberben Rebétiko (görög néptánc) konferenciát rendeznek. Érdekes lehet még a Húsvét és Karnevált is rendeznek. Ezen kívül Hydrát még a művészek szigetének tartják.
Végülis amigdalotát nem ettem, neten rákerestem de külömböző recepteket találtam. Angolul vannak: első (mandula, cukor, búzadara, narancsvirágvíz, vaj, szegfűszeg), második (tojás, citromlé, mandula, cukor, zsemlemorzsa, vanília, rózsavíz).
De az út számomra szörnyű volt. Az nem is zavart volna h gyorsan megy és pattog a vízen, de az egész csónak beleremegett, rezgett, zörgött az egész. Tényleg féltem h ott fog összetörni a tenger közepén. Szerintem a német nő mellettem egész úton nevetett magában rajtam, de nem baj, legalább jó napja volt. De ez még nem volt elég, még egyenesen sem állt az a szerencsétlen hajó. Egyik oldalán ültünk hárman, a másik oldalán volt a német nő férje (nem volt kövér), szerintem az ő oldalára lejtett. Az meg már tényleg csak plusz h egypárszor a hullám jó bevágott a kabinba, pedig csendes volt a tenger. A végtelennek tűnő 10 perc alatt már az is eszembe jutott h inkább beválaltam volna egy éjszakát a kanyonban (előző nap sztorija). Közben megkérem férjemet ne beszélgessen a söfőrrel, hagyja őt figyelni az útra, erre a vezető hátrafordul felém....
Végre megérkeztünk. Erre ez fogad, kicsi, üres, lepukkadt hely.
Ez (Kamini) a fővárostól jobbra (nyugatra) van, a német turistáknak innen közelebb volt a hotelfoglalásuk. A taxis kedves volt el akart vinni a városba, de mondta h át is sétálhatunk, szép a táj és az út a tenger mellett halad. Így végülis jól jártunk, több mindent láttunk. A sétányon sétálva már tetszett a sziget.
 |
| A városban 2-3 móló is volt, teli halászhajókkal, yachtokkal, vizitaxikkal. |
 |
| Bár a képen nem látni, de ennek az állatnak hosszú szőre volt. |
 |
| A legtöbb ház fehér volt, de voltak kőházak is. |
 |
| Tornaterem!!? Aki az itteni sétáktól (hegyre fel-le, lépcsők, távolságok) nem lesz fitt, az reménytelen. Súlyzózásképp megteszi a bevásárló szatyor is. |
 |
| A város keleti oldala. |
 |
| Hidrofoil Athénból, az út csak másfél óra. |
A szigeten tötöttünk 3-4 órát. Nekem nagyon tetszett. Beülni valahová már nem volt időnk. 2-3 pékségbe benéztem, nem árultak semmi különlegeset. Szerettem volna venni amigdalota-t, helyi mandulás süti (fő alkotóelemei - tört mandula, cukor, rózsavíz, szegfüszeggel a tetején), de nem találtam. Nem sajnáltam nagyon, mert úgy olvastam máshol is lehet venni. Választottam egy diós süteményt, de végülis nem vettem meg, mert nem éreztem méltányosnak az 5,50 eurót egy szeletért. Azt is olvastam h drága a sziget, ezért egy két étterem menüjét, tábláját gyprsan megnéztem, nem tűnt többnek. Az ételek közt feltünt a fáva, sárgaborsópüré (4,90 volt ha jól emlékszem). Ezt pont az előző héten próbáltam ki, zakinthoszi éttermekben még nem láttam, szerintem errefelé nem jellemző.
Visszafelé már a menetrendszerinti nagyobb hajóval mentünk, az út tökéletes volt, gyorsan ment és egyenletesen.
A szigetnek van ingyenes füzetkéje, térképpel (angol, görög nyelven). Ebben olvastam h június utolsó hétvégéjén csatát rendeznek a függetlenségi harc emlékére (1821), októberben Rebétiko (görög néptánc) konferenciát rendeznek. Érdekes lehet még a Húsvét és Karnevált is rendeznek. Ezen kívül Hydrát még a művészek szigetének tartják.
Végülis amigdalotát nem ettem, neten rákerestem de külömböző recepteket találtam. Angolul vannak: első (mandula, cukor, búzadara, narancsvirágvíz, vaj, szegfűszeg), második (tojás, citromlé, mandula, cukor, zsemlemorzsa, vanília, rózsavíz).
 |
| Hydra zászlaja a függetlenségi harc alatt, szinte minden méterben találkozhatunk vele. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése