Babavárás Albániában

Múltkor egy expat fórumon feltették a kérdést a tagoknak, mit szeretnek legjobban Albániában. Legtöbb külföldi kiemelte az albánok szoros kapcsolatait, főleg a családon belül és h mennyire szeretik a gyerekeket, még az idegen gyerekekhez is nagyon kedvesek. Az utóbbihoz nem tudok hozzászólni, a gyerekek szeretetéről meg kissé más a véleményem. Nem azt mondom, h nem szeretik őket, csak máshogy állnak a dolgokhoz, vagy mi magyarok vagyunk nagyon külömbözőek.

Az átlagos albánok (akiket én ismerek - északi falukból az utolsó 30 évben a fővárosba költözöttek) más ritmus szerint élnek. A férfiak fiatalon (20-30 között) nagyon fiatal lányokat vesznek feleségül (akár 15 éveset). Normális "modern" ismerkedési módra is van lehetőség, de még mindig nagyon sokan vannak úgy, h  a rokonok hozzák öket össze.
Ilyenkor (meg normáslis esetben sem) tudom, h az udvarlás mennyi ideig tart, mert az nem publikus. Nem igazán járnak egymáshoz. Oszt, egyszer csak bejelentik, h házasodni fognak. Pl. amikor a sógorom, aki akkor velünk lakott mondta, h megnősül, eléggé meglepődtem, mert azt se tudtam, h van valakije. Az eljegyzés amikor a két család meglátogatja egymást, megismerkednek, publikussá teszik a dolgot. Majd ezt követően a sógornőm elég sokszor meglátogatta a jövendőbeli anyóst, apóst, meg segített a házimunkákban. Még akkor is amikor a sógorom, jövendőbelije Görögországban volt. Lagziból nagy felhajtást csinálnak, akár egy egész hetes ünneplés is lehet. (Mi kis faluban lakunk, de egész nyáron ingyen zenét hallgatunk.) Papíron házasságot kötni annyira itt nem fontos, van h hetekkel, hónapokkal később rögzítik csak. Azt tartják, h ha a rokonság  (minimum 200 meg 200 vendég mindkét részről) tudják, az elég. Ez után a legtöbb pár 1 év alatt családdá válik.
Talán egy kicsit hosszú lett a felvezetés, de amit ki akartam hangsúlyozni, az h az albánok az életszakaszaikat eléggé tervezetten élik meg. Gyereket is olyan "automatikusan" veszik. Szerintem nincsen bennük az az igazi vágy, ezért is írtam előbb, h nem is konkrétan a szeretet hiányzik, hanem a többi érzelem. Gyereknevelésük is olyan, h a gyerek alkalmazkodjon (legyen jó, ne szóljon közbe, ne zavarja az apát, legyen önálló, már kiskora óta tudja az illemet, segítjen a házimunkában,...), nincs az ami nálunk megszokott, h a család körülugrálja a gyereket. Pl. a sógornőm végzi anyósoméknál a házimunkát, vagy főz és a gyerekei sírnak, senki nem mondja neki, h menjen nyugodtan oda és nyugtassa meg őket, vagy ők próbálnának tenni valamit. Ha valami ünnep van, nem gondolnak annyira a gyerekekre, mint mi európaiak. Nem féltik még a legkisebbeket sem túlzottan, ami persze pozitívum is lehet, de az én neveltetésemnek ez eléggé extrém.
Vissza hozzánk. Ahogy írtam, itt az a normális, ha esküvő után nem sokkal bejelenti a fiatal pár h babát vár. Mi későbbre terveztük. Ezt annyira nem értette az anyósom, h pár év után utalt rá h meglátogathatnánk egy orvost, vagy minden egyes adandó alkalomnál (majdnem mindennapi szinten) egy fiút kívánt nekünk. Mondanom sem kell h elég fárasztó volt és visszavágásnak azt szoktam mondani, h lányokat szeretnék. Igen, többet is, akár hármasikreket. Még a lányokkal nem volt gondjuk, az ikrek kiverték a biztosítékot, még mindig nem értem, h miért.

Anyósnak  valahogy mégiscsak sikerült valamelyik mágiája, és most boldogan új projektbe nézünk:
Első trimeszter
Orvos látogatás előtt a fél netet kiolvastam, h tudjam mire számítsak. Hát ez nem segített, mert itt minden máshogy van, és csak stresszeltem magam. Először elmentünk egy magánrendelőbe megérdeklődni mi a helyzet ilyenkor. Orvossal való találkozás kb. 20 euró, de csak délutánonként van ott, ami nekünk nem jó. Majd kiderült, h nekem van egészségbiztosításom, akkor nézzük meg az államit. Először a háziorvoshoz kell menni, aki továbbküld egy nőgyógyászhoz (? más volt kiírva az ajtajára). Mondom a nőgyógyásznak, h állapotos vagyok, erre ő, "az nem biztos, de csak holnap tud beutalni a kórházba ultrahangra, mert még nem volt kartotékom a háziorvosnál". Mindjárt szimpatikus lett, ezt már csak az fokozta, h nem beszélt angolul, és soha nem hagyott időt a férjemnek fordítani, ódákat zengett arról, h ne féljek, albán orvosok és a korházak minősége jó meg hasonlókat. Elküldött TORCH tesztre. Mást, amire számítottam, nem ellenőrzött. Titkárnő/nővér kint megmért és nyitott egy kartotékot, amibe olyan fontos dolgokat jegyzett le, h apám keresztneve (vezetéknévre nem volt kíváncsi), születési helyem, milyen iskolát jártam, milyen munkát végzek most. Semmi kórtörténet vagy vmi hasonló. Csak a gyógszerekkel való alergiára kérdezett rá. Mondtam h talán penicilin, de erre úgy reagált, h akkor semmi, és kihúzta. Úgy gondoltam, h ez egy fölösleges megálló volt, és inkább nézzük meg a nagykórházat. Ott rengetegen voltak, mert ez a fő szülészeti kórház (a magyar királyné nevét viseli), ezen kívül csak egy állami kórház van. Hosszú várakozás után sorrakerültem, az orvos beszélt angolul, de max 5 percet láttam, csinált egy ultrahang vizsgálatot, amit végén kifizettetett, majd mondta h egy hónap múlva mennjek vissza, de hozzak beutalót. Felírt pár tablettát, meg vizsgálatot, annélkül h valamit is kérdezett volna. A kórház rendben volt, a vizsgálóban lapos tv is volt, ami mutatta nekem az ultrahang képet, de inkább a gyerekgyár jutott róla eszembe, és nem annyira átvitt értelemben. Inkább egy magánkórház mellett döntöttem. Tiranában 2 van, az amerikai és a görög kórház. Szülés (természetesen vagy császárral), 3 éjszaka magánszobán, a 9 hónap vizsgálatai és utána a gyerekorvos 3 ill. a másiknál 1 hónap 1000 és 1300 euróért van. Elvártam volna, h magánkórház lévén felajánlanak vmi alternatív szobát káddal, háborítatlan szülést, de nem igazán értették a kérdésemet. Azt mondták, h a vájúdóban, vagy a szülőszobán van tv. Hát nem tudom elképzelni, h melyik szülő nőt érdekli akkor a tv. Sok albán nő, aki a magánkórházat válassza  a tervezett császármetszés végett teszi. Ez valahogy most divat, sok más országban is. Megvolt az első orvosi látogatásom is, amivel meg vagyok elégedve. Az orvos szimpatikus és nagyon komolynak tűnik, szerencsére bíztam a választást. A kórház többi alkalmazottai is nagyon kedvesek, figyelmesek. Több vizsgálatot is végeztek, de meglepetésemre olyan egyszerűeket és ingyeneseket, mint pl. vérnyomásmérés itt sem volt. Azt már mástól is hallottam, h albán orvos kórtörténetre rá se kérdez. Nem mintha lenne vmi, csak a babavárásnál szerintem jó lenne.