Életéről rövid videó:
Amit az akkori lapok írtak - A magyar arisztokrácia koronázási díszben vesz részt Apponyi Geraldine 27-iki tiranai esküvőjén (a cikk a huszadikszázad.hu oldalon olvasható, a címre kattintva).
És ami a híradóban szerepelt - filmhíradók online.hu oldalán
Részletek Kitanics Máté - Grófnóból királyné: albán tündérmese és realitás a korabeli magyar sajtó tükrében -ből (forrás innen 18-27 oldal):
A házassághoz vezető út
Az albán király és a 22 éves grófkisasszony házasságának terve 1937-ben kezdett körvonalazódni. Hogy főszereplőink pontosan hogyan ismerkedtek meg, és hogy hogyan lett Zseri grófnőből királyi menyasszony, erről a korabeli sajtóban különféle történetek keringtek. A király egy kezébe kerülő fénykép alapján, a meghívás után személyesen először az 1938. december 31-én kezdődő tiranai szilveszteri bálon találkozott a grófnővel. A találkozó és házasság létrejöttében leginkább Zogu húgai és a legjobb barátnő Teleki Kata segédkezett. Bár a Vadnay-féle beszélgetés során a királyné arról számolt be, hogy meglepődött kiválasztásán, a későbbi riportfilmben elejtett egyik megjegyzése, miszerint kettő évig tartott míg eljutott Tiranába, valamint Teleki Kata szerepvállalása a tiranai hajlandóság felmérésében kétségessé teszik, hogy Zseri konteszt váratlanul érték volna a bekövetkező események. A megismerkedés után az eljegyzés hivatalos bejelentésére az albán parlament január 31- i ülésén került sor. Előző este a király 50 személyes díszebédet adott, ahol Geraldine még mint magánszemély vett részt, bár ujján a szemtanúk szerint már ekkor briliánsgyűrű ragyogott. Miután az albán parlament az alkotmánynak megfelelően megadta az engedélyt a házasságra, „a nép leírhatatlan lelkesedéssel tüntetett a királyi palota és a menyasszony lakása előtt.” A jeles alkalomra Horthy Miklós kormányzó is üdvözlő táviratot küldött, amelyre az albán király a következőképpen válaszolt: „Melegen köszönöm azokat a jókívánságokat, amelyeket Főméltóságod részemre kifejezni méltóztatott. Erősen remélem, hogy a nemes magyar nemzet és országom között fennálló évszázados barátsági kapcsolatok még szorosabbra fognak válni. Legőszintébb jókívánságaimat nyilvánítom Főmméltóságodnak személyes boldogságára és a dicső Magyarország felvirágzására.” A menyasszony az eljegyzést követő hónapokat Tiranában töltötte. Hogy napjai mivel és hogyan teltek, arról részben Dr. Hunyor Imre, a grófnő jogtanácsosának nyilatkozatából, illetve a királyné későbbi beszámolójából értesülhetünk. Hunyor „Az Estet” arról tájékoztatta, hogy Zogu egy autót ajándékozott menyasszonyának és rendelkezésére bocsátott egy villát, kisebb udvartartással együtt. Az ebédet és vacsorát a jegyesek azonban nem a villában, hanem minden nap a királyi palotában fogyasztották el, ahol esténként a bálok és mulatságok sora követte egymást. Az ügyvéd szerint „a király hallatlan szerelemmel és figyelmességgel övezi körül menyasszonyát, akinek fiatalsága és szépsége még a legzárkózottabb albán törzsfejedelmeket is meghódította. Az én kis Biedermayer bébim, így becézi a király menyasszonyát, akinek szobái valóságos rózsaerdők. Zogu király ugyanis minden nap óriási csokor vérvörös olasz rózsával kedveskedik menyasszonyának, akit mindenféle egyéb értékes ajándékokkal is elhalmoz....” Zogu állítólag Geraldine kedvéért azt is elhatározta, hogy magyar nyelvleckéket vesz, ennek érdekében pedig könyveket, szótárakat hozatott. A király amellett, hogy elkezdett magyarul tanulni, kitűnően beszélt németül, délutánonként munkája végeztével minden nap ezen a nyelven beszélgetett Geraldineval, de tudott törökül, arabul, egy kicsit franciául, és bár nem beszélte, de értette az olaszt is. A leendő királyné napirendjéhez tartozott a reggeli katolikus mise, az albán nyelvtanulás, valamint Albánia történelmének és földrajzának tanulmányozása. Ez utóbbiakat minden nap gyakorolta, mivel „szerepét” nem eljátszani akarta, hanem rendkívül komolyan vette. Megszerette Albániát és az albánokat, akiknek kedvessége lelkesítette legjobban, és támogatni akarta férjét az ország helyzetének javításában. Albániáról és küldetéséről a grófnő így nyilatkozott: „A sors most új hazát adott nekem, új hivatással, sok kötelességgel. Nagyon boldog vagyok. Boldoggá tesz az a tudat, hogy ezentúl sok jót fogok tudni tenni, és örömet szerezhetek másoknak.” Ennek érdekében később maga is tárgyalt a miniszterekkel, fogadóóráin meghallgatta a hozzá érkező asszonyokat, akiknek igyekezett segíteni ügyes-bajos dolgaikban. Hunyor február elején arról is tájékoztatta a magyar sajtót, hogy a király megbízott egy történészt az Apponyi család múltjának részletes feldolgozásával. Úgy tűnik Zogunak és az albánoknak is fontos volt annak bizonyítása, hogy az Apponyi família elég előkelő a királyi családba való beházasodáshoz. Ennek megfelelően több albán lap foglalkozott Geraldine származásával, és megemlítették, hogy szinte Európa egész arisztokráciájával, többek között a Borghese és Salvati hercegi családdal is rokonságban állnak. Külön foglalkoztak az Apponyiak magyar történelemben játszott kiemelkedő szerepével, a parlamentben pedig magasztalták a királyt, hogy olyan feleséget választott, aki a „legnemesebb nyugati kultúra megtestesülése”. A király természetesen arról is gondoskodott, hogy Geraldine a bálokon és az előkelő társaságban a legdivatosabb ruhákban jelenhessen meg. Ennek érdekében egy hónappal az esküvő előtt lehetővé tette, hogy a grófnő számára ne csak Bécsből illetve a párizsi Chanell cégtől, hanem Budapestről a Förstner és Róth-féle szalonokból is kosztümöket, shortokat, kalapokat hozzanak. Geraldine sítúráját megszakítva tért vissza Tiranába, csak hogy minél előbb felpróbálhassa azt a 20 ruhát és nyolc kalapot, amelyért férje összesen 6800 pengőt fizetett. Az említett cégekkel folytatott tárgyalás során szóba került, hogy az esküvői ruhát Budapestről szállítják, majd úgy döntöttek Tiranában készítik el az Apponyi család brüsszeli csipkéinek felhasználásával. Tudjuk azonban, hogy a drágakövekkel, gyöngyökkel és ezüsthímzéssel díszített hófehér szaténból készült menyasszonyi öltözéket, melyhez több méter hosszú uszály kapcsolódott, végül nem Tiranában, hanem Párizsban a Chanell állította össze.
A királyi menyegző
Néhány héttel az előbb közöltek után, Tirana már az esküvő lázában égett. A fővárosba érkezett Geraldine édesanyja férjével együtt, a menyasszonyra nehezedő terhet a különböző feladatok átvállalásával pedig Apponyi Antal igyekezett csökkenteni. Szobát szerzett a vendégeknek, tárgyalt az újságírókkal, ő intézte a királyi udvarba érkező magyar komornyik ügyét, és ő szervezte meg a pesti Pertis cigánybanda utazását is. A komornyik mellett jelentős feladat hárult az Apponyi család főszakácsára Lakatosra, aki a lakodalmon a francia ételkülönlegességek elkészítésének volt a felelőse. A francia és bécsi ételek mellett a nászlakomára magyar specialitások is készültek. „Az Est” tudósítása szerint ugyanis Zogu márciusban szerződést kötött a szabadkai Koncsek Antallal, akire a királyi udvar bácskai magyar konyhájának vezetését bízták. Hosszú készülődés után április 25-én végre megkezdődtek a három napig tartó esküvői ünnepségek. A reggeli órákban megkoszorúzták a király édesanyjának sírját, majd 9 órakor a város polgármestere és 21 ágyúlövés nyitotta meg az eseményeket. Délután népünnepélyt tartottak a Szkander bég téren, este pedig Zogu fogadta az olasz király képviseletében érkező bergamoi herceget, akit a Besa-rend szalagjával tüntetett ki. Ezután fogadás zárta a napot, amelyen Geraldine azúrkék estélyi ruhában, Zogu pedig főparancsnoki egyenruhában jelent meg. Április 26-án délelőtt 14 párt adtak össze a városházán, Ciano gróf pedig megnyitotta az új tiranai repülőteret valamint a durazzói-tiranai út munkálatait, de a katonai díszmenetre, tűzijátékra, díszvacsorára és a már szokásosnak mondható estélyre is sor került. A királyi pár esküvője április 27-én délelőtt fél 11 órakor, a templomokban és mecsetekben tartott istentiszteletek után vette kezdetét. A menyasszony tanúja Apponyi Károly és Villáni Frigyes római magyar követ, a vőlegényé pedig Abid herceg és Ciano gróf volt. A szertartás végét 101 ágyúlövés jelezte, ezt követően a meghívottak díszebéden vettek részt. Az olasz külügyminiszter a házaspárnak ezüst műtárgyat, a Duce aranyozott bronzvázákat, az olasz király sárkányszobrot, Horthy Miklós pedig gyönyörű lipicai lovakat adott ajándékba. Aszertartás emlékére pénzt vertek, illetve Geraldine és Zogu képmásával díszített bélyeget nyomtak. A „Nemzeti Ujság” azt is közölte, hogy Zogu méltatta az albán-olasz barátságot és Mussolini albániai politikáját. Az eddig említett események mellett egy szörnyű szerencsétlenség is történt. Április 30-án délután Formia közelében, az ünnepségeken részt vevő 15 személy – köztük Safer bey Vila római albán követ – a menetrend szerint közlekedő hárommotoros repülőgéppel a Valle Cupa hegynek ütközött. A személyzettel együtt összesen 19 ember vesztette életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése