Sztrájk - június 15.

Megint sztrájkolnak a görögök.

Mi a hírértéke? Semmi, hisz mindennapra jut egy sztrájk, vagy tüntetés.

Zavar-e? Nem mondanám. Gond csak az utazással kapcsolatban lehet. Ha nem kell elhagynom a szigetet, amit csak akkor teszek, ha hazautazok, akkor ez sem érint.

Állami irodák dolgozói még a munkanapokon is folyamatos kávészünetet tartanak, ott is mindegy.

Iskolák már bezártak.

Csak ne meglepetésként érjen, vagy húzzák az utolsó pillanatig a döntést a sztrájkról. Mindig azért imádkozok, amikor lefoglalok egy repülőjegyet, csak most ne. Volt már egy rossz tapasztalatom.

Kabátban állva, készen, bőrönddel az ajtóban telefonálva lesz-e sztrájk, vagy sem. A központos nagyon kedvesen elmondta, nem tudja, de ha nem utazok, nincs visszatérítés, sem nem tudom más napra átíratni, nem az ő gondjuk. Választhattam, vagy elvesztem a jegyet, és ki tudja mikorra és mennyiért tudok újat venni, vagy lehet hogy Athénban ragadok pár napra. Végül pont az utolsó pillanatban megoldódott a dilemma, sztrájk lett, jegyet kicserélhettem 2 nappal későbbre, ingyen. Akkor már csak azon aggódhattam, hogy az idő jó legyen, és a komp mennjen.

Pozitív élményem is van. Szintén utazással kapcsolatos. Ahhoz, hogy hazajussak a szigetre, komppal kell menni. Más választás nincs. Nagy hajók járnak, de ha erős a szél, akkor nem indulnak el. Ez nem sokszor van, de télen számolni kell vele. Azt hiszem Albániából jöttünk, és úgy számoltuk, hogy az utolsó hajót érjük el. Kb. este kilenc felé megérkeztünk Kilinibe. Egész nap nem indult hajó Zakynthoszra, és másnapra megint sztrájkot hirdettek. Ezt már nem lehetett volna fokozni. Fáradtak voltunk és csalódottak. Én csak arra tudtam gondolni, hogy itt nem alszom, sem hotelban, csak a saját ágyamban. És igazam lett. Menetrenden kívül éjjfélkor indítottak egy hajót, mert a szél már elcsendesedett és a reggeli első komp már a sztrájk miatt nem lett volna lehetséges.

Tahini

A tahini finomra őrölt szezámmagból készült sűrű állagú massza, melyet elsősorban keleti ételek alapanyagaként használnak. Több változata ismeretes. Készülhet hántolt vagy hántolatlan szezámmagból - előbbit a Közel-Keleti (arab és zsidó) konyha használja, utóbbi inkább a kínai, koreai és japán ételekhez kedvelt. A hántolatlan változatnak magasabb a tápértéke, ugyanakkor keserűbb az íze.

Felhasználhatnak hozzá nyers vagy enyhén pörkölt magokat egyaránt. A hőkezelés hatására a kész tahiniben csökken bizonyos vitaminok, tápanyagok mennyisége. Mivel a tahini egyetlen alkotóeleme a szezámmag, ezért tápanyag és vitamintartalma is hasonló, annyi különbséggel, hogy azok felszívódása sokkal hatékonyabb a magok megőrlése miatt. A tahini kitűnő forrása a réznek, magnéziumnak, kalciumnak és cinknek, ugyanakkor gazdag rostokban és B1 vitaminban.

Felhasználása:

A Közel-Keleten gyakran fogyasztják egyszerű tahina szószként: vízzel, sóval, citromlével és tört fokhagymával elkeverve. Főtt és péppé zúzott csicseriborsóval a rendkívül népszerű hummus egyik alapanyaga, míg mézzel és/vagy cukorsziruppal a halva nevű édesség fő alkotója. Sós és édes ételek receptjeiben egyaránt megtalálható.

(forrás wikipedia)

Ára: 2-3 euro (kis üveg), de már találtam 1kg-osat is jó áron (4 euro)

Változatok: natúr, kakaós, mézes (eddig ezt láttam az üzletekben), narancsos

Először halvát Görögországban ettem és első kóstolásra a kedvencem lett. (Tudom, hogy ázsiai eredetileg, de itt is a mindennapok része.) Hozzávalók közt felfedeztem a tahinit, majd vettem egyet kipróbálni, megkóstolni, mi is az. Akkor még nem tudtam, hogy szezámmagpaszta. Nem olvastam az üveget, csak megvettem, mert meg akartam ismerni. Sok mindent nem kezdtem vele. Néha mézzel összekeverve, lassan-lassan megettem.

Mostanában nézek recepteket a neten és próbálom felhasználni.

Eddigi találatok:

- narancsos csokis torta (tej és tojás nélkül)

- tahinis kalács
- tahinivel és mézzel megkent kenyér vagy kalács
- szárazsütemény/keksz (angolul)
- pita pizza (angolul képpel - pitára (kenyérlepény) kenni a tahinis szószt (1/4 cs tahini, citrom lé, 2 ek víz, bors, fokhagyma), feltétet (hagyma, paradicsom, olívabogyó, articsóka, fenyőmag, feta sajt) és sütőben átmelegíteni, kb. 10 perc.
- humusz receptek - csicseriborsós krém

Last summer

Ének: Nikos Ganos (görög), Greek Idol-ban szerepelt (tehetségkutató show)

Zene: Claydee Lupa (albán)

Ez még tavalyi sláger, ahogy a cím is mutatja, de nagyon jó nyári zene. Érdekelne, ismert-e otthon, Európában?

Photo of the Day

Most hogy új mobilom van, megszerettem a fényképezést. Nem valami hűha telefon, de nekem elég. Nappali képek egész jók, csak zoomolni nem igazán lehet vele, és este nem érdemes képeket készíteni. Legközelebb majd jobbakat posztolok.

Ezen az fogott meg, a tenger csodálatos látványa mellett, hogy a messzi kékségben egy hatalmas fehér hajó úszott. Sajnos a kép nem adja vissza, de én ide mentem magamnak.

Psarou - Amoudi, a legközelebbi és a számomra a legkedveltebb part.

Night life in Zante

Hétvége van, de kiránduló helyen mindegy, itt minden nap buli van. Gondoltam összefoglalom, segítet azoknak, akik ezt a szigetet választották nyaralásukhoz, hol milyen szórakozóhelyek vannak.

Legismertebb Laganas. Több club is van, főleg a főúton. Angol zenét játszanak. Belépés ingyenes mindenhova. Személy szerint én nem szeretem, mindenhol részeg angol végzősök, ráadást csoportokban. Nyitás éjféltől.

Cameo, vagy más néven diszko sziget. Belépőt szednek. Nevével ellentétben romantikusabb és meghittebb.

Ha görög zenét akar valaki hallani, ajánlom Argassit. A tenger melletti főúton, Argassi és Zakynthos közt van 3 club. Szintén belépőt szednek és a benti bár is elég drága, de ezért nehéz részegekkel találkozni és elitebb hely. Azt hiszem itt is a nyitás éjfél után van, és még kora reggel is láttam jegyért állókat.

Ezen az úton továbbhaladva, Argassit elhagyva van még egy bouzouki hely is. Ez talán csak hétvégén van nyitva. Belépés ingyenes, de az asztalért fizetni kell (1 üveg wiskyt elég rendelni, 100 euro). Érdemes ide eljönni, és megtapasztalni, mit szeretnek a görögök. Ha valakinek túl hangos, vagy nem jön be a zene, mellette van egy bár is modern görög zenével. Inkább ez egy kisebb udvar, ágyakkal, kilátással a tengerre és Zakynthoszvárosra. Clubbokhoz hasonló árakkal, nem a bárakhoz (pl. koktél 10 euro, bárban 3-5 euro).

Zakynthoszváros szórakozás szempontjából nem jelentős, de a közelében lévő Bochali is egy jó választás lehet. Szép kilátás, magában romantikus.

Tsiliviben jó beach partyt rendeznek. Péntekenként az Alexandria Beach Hotel szervezi, azt tudom ajánlani. Van még más is, de ott még nem voltam.

Ezeket a helyeket ismerem. Természetesen ez nem az összes program, csak egy összefoglalás a legismertebbekről.

Ami még eszembe jutott, koncertek. Zakynthosz főterén néha van koncert vagy valami más, rock festivál. Nyáron ismert görög énekesek is eljönnek.

Új autó

Nem újdonság az a mondás, hogy a görögök jobban tudnak élni. Egyet is értek vele. Nem kétlem, hogy az ország földrajzi adottságai hozzájárulnak, úgy vallom, tapasztalom. Férjem is mindig azt mondja, itt boldogabbak az emberek, mert süt a nap. Jó lenne, ha csak ennyi kellene a boldogsághoz.

Az jutott eszembe, hogy vannak olyan pillanatok amik nekünk fontosak, de ismerőseink természetesnek vesznek. Pl. egy autóvásárlás, biztos a barátok is örülnek az örömünknek de annyi. A görögöknél van olyan szokás, hogy jókívánságok mellé még aprópénzt is szórnak az autóba. Na jó, ez nem segít semmit a drága üzemanyagáron, de akkor is egy kellemesebb gesztusnak tartom, mint a szavakat magában. Az, hogy ilyen majd "mindennapos" dolgokhoz is tartozik valami szokás, jobbá teszi a napot.

Mai ebéd - töltött zöldségek

Itt a nyár, a kertben már szépen fejlődnek a zöldségek. Ideje készíteni nyári ételeket, mindent, amihez cukkini, padlizsán, paradicsom, paprika szükséges.

Szívesen próbálok ki és tanulok új ételeket, de a végén úgyis a saját ízlésemre szabom a recepteket. Nem tartom fontosnak a mennyiségeket a hozzávalóknál, az kóstoláson múlik, ki hogy szereti. Ezt azért gondoltam fontosnak ideírni, mert lehet hogy eltérek a hagyományos receptől, de a végeredmény nagyjából ugyanaz. Vagyis ahány ház annyi szokás, a mondás szerint.

Sok étel alapja a darált hús. Félvegetáriánus létemre szeretem, ha sokáig van főzve és jól meg van fűszerezve (paradicsompüré, bors, oregánó, bazsalikom, csípős paprika...). Néha nagyobb adagot is készítek, és a felét beteszem fagyasztóba. Felolvasztás után könnyen használható spagettihoz, krumplihoz, tölteléknek, musakának,...

Hozzávalók (14 dbhoz, kb.5-6 személyre):

- darált hús (most 1 kg volt)

- paradicsompüré

- hagyma

- só, bors, oregánó

- rizs (1 vagy fél marék)

- (olíva)olaj

- tölteni való zöldségek, legjobb a cukkini (2ből készült ma), paprika (6), paradicsom (nem volt), lehet még padlizsán (2), láttam még hagymát is tölteni, de nem próbáltam.

Elkészítés:

- Darált hús alap: a hagymát megpirítom az olajon, ráteszem a darálthúst, fontos jól összekavarni, nehogy csomós legyen, kicsit megpirítom majd felöntöm egy kevés vízzel, sózom, borsozom és hagyom főni

- Addig elkészítem a zöldségeket: paprika tetejét levágom, magházát kiszedem, beleállítom a tepsibe, ha van paradicsom, hasonlóan járok el, teteje le, belseje ki és kész. A padlizsán és a cukkini általában elég nagy ahhoz, hogy kétfelé vágjam. Ilyenkor van egy formás része, ami állítható, és egy fektetett darab. Szintén a belsejüket ki kell szedni, itt ügyelve, hogy ne legyen vastag a pereme, mert akkor nem sül át rendesen. Akkor jó, ha fél cm és 1 cm közt van. És kell egy kis fedőt is hagyni, hogy ne száradjon ki a töltelék.

- A zöldségek belsejét felhasználom, finomabbá teszi a tölteléket. Kis darabokra vágom és a húshoz öntöm, rizst is hozzáadom, ízesítem még paradicsompürével, oregánóval. Akkor jó, ha kicsit laza a hús (nem száraz, de nincs is sok leve) és a rizs is félig megfőtt.

- Megtöltöm a zöldségeket, rárakom a tetejüket és sütöm amíg mind nem sül át. Kb. 1 óra.

Megjegyzés: Padlizsánnal lehetnek gondok, sokszor nem sül át rendesen. Kenyérrel tálalom.

Vasárnapi mini kirándulásunk

Nyáron vasárnapokon, ha van elég időnk, mindig próbálunk valami programot találni. Legtöbbször elmegyünk valamelyik turistáknak szánt hajókirándulásra vagy motorral bejárunk olyan részt, ahol még nem voltunk. Van, hogy csak egyszerűen választunk valami szép tengerpartot és ott töltjük a szabadidőnket. Ha nincs elég időnk, akkor marad az átlagos nyári vasárnapi program - fürdés a legközelebbi parton és grillezés otthon.

Zakynthosz nem nagy sziget, sok hátránya is van, de szeretem azt, hogy változatos. Elég elmenni pár kilométert és tényleg úgy tudom magam érezni, mintha igazi nyaraláson lennék. Lassan befejeződnek a felfedezéseim, úgy érzem már majdnem minden sarkában voltam.

Vasárnap reggeli után (ami nálunk déltájt van), elindultunk a sziget közepe felé, majd a hegyekbe vettük az irányt. Nem emlékszem a falu nevére, de tetszett, mert szép új házakból állt és gyönyörű panorámája volt. Niko, a férjem szerint, nem olyan jó ott lakni, mert messze a tenger és a főváros, de én nem bánnám, nincs is olyan messze. Ami inkább megriasztana, az a falu végén a sziklás kopár hegy, fekete fákkal. Még mindig emlékeztet, hogy pár éve tűz volt arra, elég közel a faluhoz. Az ilyen tüzek igaz, nem mindennaposak, de elég gyakoriak.

Ezek a képek a falu után keletkeztek, sajnos elég párás volt a levegő és ezért nem látni a tengert a fotón.

Majd elmentünk az antennákhoz, a sziget legmagasabb pontjára, kb. 700 m. Az út nem volt zökkenőmentes. Örültünk volna, ha földút lett volna. Teli volt kisebb inkább nagyobb kövekkel, és rádást nem volt egyenletes, sok helyen, talán az eső kimosta. Ide a motor nem a legjobb választás. De a legrosszabb a kutyák voltak. Az első talán rekordot dönthetne, akkora volt, de szerencsére meg volt kötve. Utána 2 vad kutya gyorsította a tempónkat a lassú, óvatosról a mindegy csak gyorsanra. Végül leráztuk a vadakat, de még a csodálatos látvány sem nyugtatott meg, hogy mi lesz a visszaúton. Azt tudtam, hogy én arra nem megyek mégegyszer.

Itt is a pára miatt nem túl jók a képek. Az első fotón Alikes-Alikanas látható, a másodikon szintén a sólepárló Alikesben és Kefalónia szigete a távolban.

Szerencsére találtunk más utat, jobb nem volt az előzőnél, de legalább nem találkoztunk semmilyen állattal. Viszont a rekord nagyságú kutyát mégegyszer láttam. Visszatértünk Giribe. Nagyon szép, hangulatos, kis falu. Főleg az a része, ahol az út kövekkel van kirakva aszfalt helyett. Kanyargós, szűk utcák a gyengéim. Egyenes utca is volt, ezt könnyebb volt fotózni.

Ezután délnek vettük az irányt, a fő célunk felé - Korakonisi szigethez. Útközben készült még két kép a magasból:

Az aszfaltút hirtelen végetér. Kb. még 200 m köves út után már csak gyalog lehetett menni a tengerhez. Óriásoknak szánt lépcsőfokok a melegben és strandpapucsban kicsit fárasztó, de nem vészes.

Baloldalt Zakynthosz, jobboldalt Korakonis (sziget). Nem vagyok biztos benne, hogy lehet e szigetnek nevezni, hisz úgy néznek ki, mintha össze lennének ragadva. Minden nehézség nélkül át lehet mászni a barlangos öbölig.

Az utolsó képpel azt akartam megmutatni, hogy néha egy mini vízesés keletkezik.

Erre jártunk a hétvégén. Rajtunk kívül voltak még ott turisták is, és egy görög pár. Láttam, hogy az ember valamit keresett a sziklák közt, próbálta kikaparni, majd megette. Valami nagyon apró lehetett, mert nem láttam mi az. Főtten sem rajongok a tengeri herkentyűkért, nem még élve.

Török nap a konyhában

A főzés nem tartozik a kedvenceim közé, ha a mindennapokról van szó. Legnehezebb része kitalálni mi is legyen a kaja, leellenőrizni az alapanyagokat. De nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni. Valamit, ami jól néz ki, érdekes hozzávalókból áll, ami teljesen más, mint a megszokott ételeink, vagy hasonlóak a megszokottakhoz, csak egy kicsit más. Néha az, hogy másképp kell készíteni, vagy más ízesítéssel van, mégha lényegében ugyanaz az étel is amit ismerünk, így változatos lehet.

A héten gondoltam meglepen a férjemet, összeállítottam egy török menüt. Pár évvel ezelőtt autóval bejártuk Törökország egy részét. Próbáltunk minnél több dolgot megnézni, megkóstolni. Emlékeimben megmaradt a dürüm, nagy kedvenc volt és egy csomó olyan étel aminek szinte ugyanaz volt az alapja (hús, piros szósz, jogurt, paprika, köret). Most olyan recepteket kerestem, amikkel a kirándulás alatt nem találkoztunk.

Úgy gondoltam ez is belefér a blogomba, hisz Törökország is a Földközi-tengerhez tartozik. Lehet, hogy még írok róla más témában is, de erről csak mint turista tudok beszámolni.

A menü:

- Leves: Yayla corbasi - mentás jogurtos leves

Hozzávalók: 2 ek rizs, 3 dl jogurt, fél ek liszt, menta, 1 tk citromlé, 1,5 l víz, só

Elkészítés, azon az oldalon, ahol találtam.

Kipróbáltam melegen és hidegen is, és nagyon bejött. Eddig nem szerettem a mentát, de mostantól többször fogom használni.

- Főétel: Patates Salatasi - laktató krumplisaláta mozzarela sajtal (az utóbbi nem a recept része)

Hozzávalók: főtt burgonya, kapor, petrezselyem, zöldhagyma, paprika, pirospaprika, bors, só, citromlé, olívaolaj

Elkészítés

Ez is finom volt. Illet hozzá a mozzarella.

- Desszert: Supangle - csokis puding

Hozzávalók: tej, cukor, liszt, kakópor, vaj, étcsoki

Recept

Egy kisebb adagot betettem a fagyasztóba is, kb. 1 órát lehetett bent, többet nem bírtam ki. Közepe nem fagyott még meg, de a szélei igen (azért lehetett kanállal enni), és úgy is nagyon finom volt. (Update: a 3 óra az már sok volt neki, nagyon keményre fagyott)

Választások albán módra

Már korábban is akartam róla írni, mert ebben az országban nem úgy műkődik ez sem, mint általában, hogy az ember elmegy szavazni, estére vagy másnap reggelre megkapja az eredményeket és lassan elfelejti. Épp most olvastam a híreket a bombahír.hun, és eszembe jutott, hogy még adós vagyok ezzel a cikkel.

Röviden a történtek: Május 8-án helyi választások voltak. Majdnem minden körzetben csak a 2 legnagyobb párt képviselőire lehetett voksolni. Hivatalos eredmény csak 2 hónap múlva várható. Az első számolás 5 napot vett igénybe. Ez az idő alatt mindenki a tv-t, rádiót figyelte, mégha tudták is hogy messze a vég. Gondok a fővárosban voltak leginkább, ahol 250 ezer szavazatból, az utolsó pillanatban csak 10 szavazati különbséggel nyert az eddigi, szocialista polgármester. Persze, megint újraszámolják, találnak még több érvényes szavazatokat,...

Nem értek a politikához, nem tudok véleményt mondani. Azt tudom, hogy a jelenlegi polgármester sokat tett Tiranáért (pl. színes házak, Tirana jellegzetessége), de mint ellenzéki pártként, talán nem a legjobb, inkább viszályokat, polgárháborút szít. És mégis a legtöbb városban az ő pártja nyert. Ellenben a demokratikus párt (kormány) az utóbbi időben sokat segített Albánia fejlődésében (utak, vízummentesség az albánoknak az EUba).

Albán stílusban:

- Nagyon sokan nem titkolták kire voksolnak, házakra, autókra kitűzték a pártok zászlait.

- A szavazókat úgy próbálják megakadályozni, hogy többször, valaki más helyett ne menjenek el, hogy filctollal megjelölik őket a kezükön. Egy kisebb fekete csíkot rajzolnak a hüvelykujj körme fölé. Mintha nem lehetne lemosni, ha valaki nagyon akarja.

Kanál és villa

Az előbbi bejegyzésemhez rakott képről jutott eszembe ez a tény.

Albániában terítésnél mindig kanalat és villát tesznek az asztalra. Kést soha. Ez az eddigi tapasztalatom otthoni környezetben és lagzi alkalmával étteremben is. 3 lakodalomban voltam eddig, az utolsóban biztos úgy volt, az első kettőre nem emlékszem.

Kanállal jogurtot, levest esznek, villát salátákhoz használják. Ha a főétel szilárd, ami általában az (hús vagy rétes/tészta féle) inkább a kezüket használják az albánok. Gondolom ezért nincs szükség a késre. A muszlimok úgy tartják, kézzel enni a legtermészetesebb és a legegészségesebb, de nem hiszem hogy ez a szokás a vallás miatt alakult ki.

Japrak - zöld növényekkel töltött szőlőlevél

Ez egy új étel volt, amit megkóstolhattam. Elsőre megtetszett a sok íz keveréke. Szőlőlevelet sem kóstoltam még eddig. A főtt levelek elég íztelenek magában, de így töltve és együtt főzve nagyon érdekes.

Receptet nem tudok írni, mert nagyon sok olyan összetevője van amit nem tudok megnevezni, legalább 5-6 különböző növény az alapja. Amit felismertem az a hagyma zöld leveleivel, póréhagyma, spenót, menta, kapor. Volt, aminek sóska íze volt, de kinézetben más volt, 2 kisebb levelű gazhoz hasonlító növények, és spenóthoz hasonló, de nagyobb és élénkebb színű valami.

Elkészítése viszonylag egyszerű. A szőlőleveleket pár percig kell főzni, hogy megpuhuljanak és könnyebben lehessen tölteni. Az alapanyagokat nem ismertem, de segítettem a konyhában. A többi hozzávalót kicsikre felvágtam, sóval, olajjal és nagyon kevés rizzsel összegyúrtam, hogy jobban összeálljon. 3-4 levélbe tettem egy adagot, majd gombócot formáztam. Így kell még kb. fél órát főzni, hogy az ízek jól átjárják a szőlőlevelet, és a töltelék is puha legyen.

A wikipedia a yaprakrók azt írja, hogy közkedvelt a Balkánon és Törökországban. Jelentése levél, és minden olyan étel gyűjtőneve, ami szőlőlevéllel készül, általában rizses darálthússal, vagy csak rizzsel töltve.

Görögországban a szőlőlevélbe tekert rizst dolmadesnek hívják, és általában hidegen fogyasztják. Még nem kóstoltam, mert úgy gondolom, sok étterem konzervet használ. Úgy meg hát nem az igazi. (Update: sajnálom a kihagyott időt, valami szuper, nem is gondoltam volna, h a hideg rizs és a citrom ennyire passzolnak. Melegen sem rossz.)

Albániában nyáron

Első alkalommal nem télen vagy késő ősszel látogattunk el Albániába. Legjobban a természet tetszett, minden zöldelt és virágzott. Csak az olivafák tűntek szürkésnek. A kert teli volt eperrel és cseresznyével, aminek azért nagyon örültem, mert az utóbbi 5 évben nem igazán ettem. El is felejtettem, milyen fárasztó is epret szedni. Nem mintha Görögországban nem teremne meg, csak valahogy a mi kertünkben nem akar, pedig próbálkoztam többször is. Talán idén sikerül. Ez a 10 nap alatt, amíg nem voltam itthon, megerősödtek, és nagy ízletes eprek vártak itthon is. Albánok kedvence ilyentájt a zöld színű szilva, kumbulla vagy falusiasan kumla. A városban ezt árulják kis zacskókban minden sarkon, ezt kértek az itteni rokonok, hogy hozzunk.

Állítólag ilyenkor már a teknősbékak járnak a kertekre. Hát én nem láttam egyet sem, pedig szerettem volna egyet hazavinni. Az igaz, hogy nem is kerestük, mert elég elfoglaltak voltunk.

Ami a legszebb volt és nagyon romantikus is, a szentjánosbogarak. Esténként a kertben, mezőn több fény volt, mint égen a csillag.

A városközpontba is csak keveset jártunk. Ilyenkor kötelezően megálltunk és vettünk fagylaltot. Szintén hiánycikk Zantén, és ha van is, akkor drága. Ez Tiranában 2-3 gombóc 40-50 Lek, kb. 30 cent. Ez az a jó fagyi, amit helyben készítenek, nem pedig jégkrém amit felvásárolnak majd eladnak. A sok ízesítés közül, talán a redbullos, snickerses amit még máshol nem láttam. Fagylaltozó van minden sarkon, télen - nyáron nyitva, az én örömömre. A főtér még mindig átalakítás alatt volt, remélem hamar elkészül, és valami jobbat hoznak ki belőle. Eddig ott volt egy kisebb zöld terület padokkal, völgynek álcázva a beton és az aszfalt közt. Szkenderbég lovas szobra és egy öreg szökőkút. Ez körül körforgalomban autók. Ami a nyárral kapcsolatos, vannak utcák, ahol szép nagy fák vannak, teli zöld levelekkel, szinte alagutat képeznek az autósoknak, a járókelőknek meg nagyon kellemes, árnyékos járdákat.

Tenger alatti alagút

Új élménnyel gazdagodtam, életemben először voltam ilyen tenger alatti alagútban. Nem volt tervezve, mert nem is hallottam róla. Múlt hetet Albániában töltöttük, és hazafele más útat választottunk.

Görögország egyetlen ilyen alagútja Aktiat és Prevezát köti össze, az Ambrakiai-öbölben. 2002-ben készült el. Hossza 1570 méter, és 12 méter mélyen van a tenger alatt. Utólag néztem meg wikipediában. Természetes, hogy nem ingyenes, mert itt mindig kell fizetni az utakért. Autókra 3 euro a díj, motrokra csak 70 cent. Összehasonlítva a pátrai (Rio-Antirio) híddal, ami 2,8 km hosszú, ez nem drága. A hídon eddig még minden alkalommal többet és többet kérnek, legutóbb 13 euro volt az autóra.

Jól kezdődik a nyár

A tavalyi évhez képest 5,6 %-kal több kiránduló jött repülőn Zakynthoszra áprilisban.

:)

2010-ben: 3 charter/461 utas

2011-ben: 18 repülőgép/2601 utas

forrás: athensnews.gr

Póréhagyma/rétes

A Földközi-tenger vidékén négyezer éve termesztett, édeskés ízű hagymaféle és gyógynővény is. Élelmezési szempontból jelentős, A-, B1-, B2- vitamint, nikotinsavat, még főzött állapotban is 15 mg C-vitamint, és jelentős mennyiségű ásványi anyagokat (cink, mangán, szelén, és a hagymafélék között a legtöbb vasat) tartalmaz. Levesek, főzelékek, saláták készítésére is használják. Egyik legnagyobb előnye, hogy a póréhagyma gátolja a rothadást előidéző baktériumok és gombák szaporodását a belekben.

Az én hagymáim sokkal vékonyabbak, mint az üzletekben vagy a képen. Ennek oka lehet az is, hogy többszörösen használom fel, de nem biztos, mert attól még vastagodhatna. Kb. egy centire a föld felett szoktam levágni a szárát, csak ezt használom sütésre, főzésre. Majd pár nap elteltével visszanő és új szárakat is növeszt. Első évben van a kertemben, még nincs sok tapasztalatom vele. Egy - kettő közülük elkezdett magozni. Anyósom javaslatára azokat kihúztuk, levágtuk a gyökereiket és pár napra félretettük száradni. Még nem tettük vissza a kertbe, így később számolok be, mi lett velük.

Leginkább rétesek tartalmának használom fel. A rétesek (albánul bürek, görögül pita) alapételnek minősülnek, mindenki gyakran készíti, és az utcán is számos helyen lehet kapni. Míg Albániában a zöldséges, sajtos, húsos bürekek a népszerűek, Görögországban inkább csak a spenótos, sajtos, virslis, sonkás és az édes piták a keresetebbek.

-RECEPT-

Egyszerű változat hozzávalói: réteslapok, póréhagyma, (olíva)olaj, só.

Ha gazdagabbá szeretném tenni, vagy ha kevés az alapanyag, jöhet még: sajt (főleg vmi fehér, pl. feta), rizs, hús (Albániában ez inkább pacal vagy szárított hús), fűszerek (szerintem a kaporral jól harmonizál). Szándékosan nem írtam mennyiségeket, mert nem fontos.

Elkészítése:

- A tepsit vékonyan megkenyem olajjal, majd egy réteslapot teszek rá, azt is megkenyem olajjal. Alulra én 3-4 lapot szoktam használni. Ha sok a töltelék, akkor elfelezem kb. 2-3 lappal, amiket szintén megolajozok. Tetejére is 3-4 lapot szánok. Fontos, hogy a tetejére is olaj kerüljön.

- A póréhagymát megmosom, kis darabokra felszeletelem (kb. 2 cm) majd megpárolom olajon, sózom. Vizet nem szükséges alája önteni, kiengedi magából, amit nem kell kiönteni. Amikor átkanalazom a tepsibe, felveszi és gondolom sütésnél elpárolog. Ha ez az adag kevésebb, minthogy 2 centis réteget alkosson, akkor szoktam beletenni rizst, kevés vizet hozzáöntve, pár percig még főzöm.

3. fajtája amikor sajttal is ízesítem, ezt tehetem a hagymához, a rizses hagymához is főzés után összemorzsolva. Így a melegtől és a nedvességtől jobban felolvad, ezért én jobban szeretem, ha külön réteget hagyok neki.

- Sütés kb. 20-30 perc, addig hogy szép színt kapjon.

Én így gyorsan, négyzet alakú tepsiben készítem. Albániában a tepsik általában kör alakúak, amikben csigaházra hasonlító módon készítik el, és cikkekre vágják. Majd legközelebb lefenyképezem, mert úgy mutatósabb.

Igen - Nem szavak

Nyelvtanulásnál talán az első két szó, amivel találkozunk. Általában rövidek és könnyen megjegyezhetőek. Csak akkor van velük gond, ha valami másra emlékeztetnek.

Hát én pont kifogtam mind a két nyelvből.

Albánul:

- igen: po (ezzel nincs semmi bajom)

- nem: jo (ejtsd jó)

Furcsa rámondani valamire hogy "jo" (nálam: ok, igen) mikor pont az ellentétét akarom válaszolni. Mára már megszoktam, de eleinte nehéz volt. Főleg úgy, hogy itthon a férjemmel saját nyelvet beszélünk (kb. 70-80 százalék angol+magyar, albán, görög, német,... Sokan mondják, hogy nem értenek minket, amikor egymással komunikálunk.) Ilyenkor van az is amikor "jo"-t felelek, neki vissza kell kérdeznie Albánul vagy magyarul?

Például: Kérsz kávét? Jo. (Nem, köszi. vagy Jó, csinálj kérlek.)

Görögül:

- nem: oxi (ojchi)

- igen: nai (ne - szlovákossan)

Mintha valaki szórakozna velem, már megint az ellentéte. Ezt egy kicsit könnyebb volt megszokni, de lehet hogy csak azért mert többször használtam.

Példa: Kérsz kávét? Nai. (Igen, köszi. vagy NEcsinálj, nem kérek.)

A testbeszédet is máshogy használják az albánok. Vannak akik fej le-fel mozgatásával jelzik a nem-et, jobbra-balra rázással az igent. Oszt van hogy csak nézek, vagy rám néznek mert az nem jó válasznak.

Egyértelműbb a nem-re használt jelük, kisebb cuppantásra-csattintásra hasonlító hangot kiadva, és egyszerre felfelé bólintva. Egyaránt használják albánok és görögök is.

Tánc világnapja

Április 29.-e a tánc világnapja. Ebből az alkalomból Zakynthoszvárosban is rendeztek egy kis táncbemutatót. Kb. félórás műsor alatt főleg argentin tangót és modernebb műfajt mutattak be. Nekem nagyon tetszett, érdekes és új lépéseket láttam. Szervezés helye és ideje is tökéletes volt, üzletzárás után a sétáló zónában, így elég sokan összegyűltek. Olyan utcai művészek/táncosok feelingjét keltették, mint a filmekben, mert szerintem nem sokan tudtak erről a programról.

Πασχα - Húsvét

Az egyik legfontosabb ünnep Görögországban. Hasonlóan, mint a katolikusoknál, egy hosszabb böjti időszak előzi meg. Külömbség csak annyi, hogy nem Hamvazószerdával kezdik meg, hanem Tiszta Hétfővel. Ezen a napon szokás a sárkányeregetés is. Ebben az évben elég nagy szél volt és az első próbálkozásnál a mi hatszögünk széttört.

Nagyhetet is komolyabban veszik az ortodoxok, többet járnak templomba. Ezekről az egyházi szokásokról nem tudok sokat. Idén el akartam menni én is a főbb misékre, de nem jött össze. Az egyik oka, hogy vendéget vártunk. Az anyósom látogatott meg minket.

A feltámadást szombat éjjel ünneplik. A szentmiséről egy kicsit elkéstem, mert az hittem, hogy éjfélkor kezdődik, nem pedig akkor végződik. Már amikor odaértem mindenkinek a kezében égő gyertya vagy lámpás volt, a pap énekelt. Éjfélkor elkezdtek harangozni, tüzijátékot lőttek fel, és az emberek elkezdek "kellemes húsvétot" kívánni egymásnak. Ezt azért tettem idézőjelbe, mert ezekkel a szavakkat már a hét elejétől lehet hallani. Most vagy a szokásos "chronia polla"-t mondják, ami minden alkalomra jó vagy "Krisztus feltámadt" örömhírt. Közben valaki füstbombát dobált, így az egész tér átláthatatlan és nagyon büdös lett. Gyorsan hazaküldte a népet.

Vasárnap mindenki ünnepel, a családok, barátok összegyűlnek a kerti partikra. Hagyományos ételek ilyenkor az egészben sütött bárány és a kokoretszi (belsőségek nyársra húzva, béllel áttekerve, faszénen megsütve). Aki ismer, az tudja, hogy egyikért sem rajongok. A mi húsvéti menünk: mutatós főtt tojások (márványos és csibéknek álcázva), szkordopszomi (grillezett fűszeres kenyér), görög és zöld saláta, tzatziki, feta, sült paprika, virsliféle, paridáchi (bárányhús, de inkább csak csontból és zsírból áll szerintem, rajtam kívül mindenki nagyon odavan érte), hasábburgonya és főételnek grillezett marhaszelet és csibemell. Volt még kalács, kuluri (szárazsüti féle, piskóta ízű omlós keksz) és fagyi.

Hétfő szintén szabadnap. Szép idő volt, kicsit sétáltunk a parton, elmentünk autózni, megmutattuk a környéket az anyósomnak. Megpihentünk Bochalin, ahol szép kilátás nyílik a városra és a fél szigetre. Meglepően sok autó volt ott, annyi mint nyáron és a kávézók is teli voltak.

Este még láttuk a körmenetet az utcánkban.

Megkezdődött a turistaszezon

Tegnap voltam a városban. Meglepődtem mennyire nyárias hangulat van már. Minden üzlet nyitva, az utcák teli emberekkel, bár többsége zakynthoszi, de ez mindegy. Főleg a szuvenírüzletek és a nyári éttermek amik feltűnnek. Szeretem azt is amikor a boltokat járva már nem sötétedik ránk. Ez most nem annyira új, mert már egy hónapja, amikor az órát állítottuk át, azóta így van.

Ma egész nap esik, de tegnap az is nyárias volt, 30 fok fölött.

Kirándulók is itt vannak már. 23.-án jött az első repülő Hollandiából. Hétvégén volt Húsvét, arra is jöttek sokan a szigetre, ki kirándulni, ki a rokonokhoz. A legtöbb hotel tele volt az ünnepre. Ilyenkor már általában jó az idő, a görögöket húzza a vidék, a szigetek és nagy kerti partikat rendeznek. A hónap elején kiránduló hajó is megállt, közel 2000 turistával. És igen, már vannak akiket láttam a tengerben fürödni. Nekem még kell egy hónap, azt hiszem.

Az idei szezon mintha hamarabb kezdődne, mint máskor. De lehet hogy csak azért tűnik úgy, mert úgy látom, jobban készülnek rá. Idén nem hagyták az utolsó hétvégére a takarítást, felujítást,... Több kirándulóra számítanak ebben az évben a tavalyihoz képest. Remélem így lesz.

Hivatalosan május 1-jével kezdődik a turista szezon. És hogy maradjunk a görög nyugalom határán, sok vállalkozó még mindig nem tudja hogy a munkásai mikor, hol,... dolgozzanak. Majd olyan 10.-e körül.....

Nagyböjti csokis narancsos torta

Ma kipróbáltam egy új receptet. Eddig nagyon jónak tűnik, érdekes az ízvilága, de csak este fog az asztalra kerülni. Utolsó vacsora jelleggel még pont belefér, holnaptól ugyanis szigorúbb böjtöt tartok.

Először a neve tetszett meg és gyorsan el is akartam készíteni. Tojást nem tartalmaz, gondolom innen jön az ötlet az elnevezésre, hiszen a görögök nemcsak húst nem esznek ilyenkor. Na jó, csak az öregebbek böjtölnek, nem mindenki. És 1-2 narancsom még volt télről, és tahinim is amit eddig még semmire sem használtam, pedig már jó régtől megvan.

Hozzávalók:

tészta:

• 25 dkg liszt
• 160 ml olívaolaj
• 160 ml narancslé
• 10 dkg mandulapor
• 20 dkg porcukor
• fél narancs héja
• 1 cs sütőpor

krém:

• 40 dkg étcsoki
• 400 ml narancslé
• 40 dkg tahini (szezámmag pürésítve)
• 5 dkg méz
• 1 narancs héja

Elkészítés:

1. A tésztának valót összekeverjük és 4-5 körformában, vékonyan kb. 5mm, 10-12 percig sütjük 180-190 fokon.

2. A felmelegített narancslébe elolvasszuk a csokit és a többi hozzávalóval elkeverjük. Elég lágy krém lesz belőle. Ha hűtőbe rakjuk, megdermed és egyszerűbb vele dolgozni.

3. Összeállítjuk a tortát, sütít, ki milyen alakra készítette.

forrás és videó az elkészítésről

több tahinis recept

Áprilisi időjárás

Nem hiába hívják bolodnosnak. Ma 20 fok van, napsütés meg minden ami kell. Tegnap meg a szomszédszigeten havazott. Természetesen a hegyen, de akkor is.

Kefalónia hegyén télen is sűrűn havazik. Pátra hegyeit is néha látom fehérben. Zakythosznak persze csak 600-700 méteres dombok jutottak. Arra hogy havat lehessen télen látni nálunk, legalább 5 évet kell várni várni és akkor is gyorsnak kell lenni, mert hamar elolvad. Hát nekem még nem sikerült. Pedig az egyik dolog ami otthonról hiányzik.

De azért tudok mutatni egy képet:



Hát ez a bejegyzés egy kicsit téliesre, nosztalgikusra sikerült. Mostanában már szép nyári napok elé nézünk. Készülnek a szezonra is, az utakat átfestik, kivágják a gazt,..

Vallás

Húsvét közelettével egy kicsit írok a vallásokról is.

- GÖRÖGORSZÁG -

A wikipedia szerint az ország 97%-a görög-ortodox vallású. Ez valójában igaz is lehet, hiszen minden görögnek fontos a vallása, hozzátartozik a hagyományaikhoz. 2008-ig kötelezően oktatták az iskolákban is. Keresztneveket is a szentek után adják, azért sokszor ismétlődnek ugyanazok a nevek.

Muzulmán kisebbség is van keleten, olyan 2%-ra tehető.

350 000-re satcolják a római katolikusokat, amiből csak 50 000 a görög nemzetiségű (0,5%), a többi bevándorló (lengyelek, filippiniek, irakiak, albánok, ukránok, afriakaiak,...).
Gyakorlatban Zakynthoszon ez azt jelenti, a téli időszakban csak havonta van mise és az ott jelenlévők 5-15 fő közt vannak, nyáron heti rendszerességel van szentmise, akkor sok kiránduló vesz részt rajta.


- ALBÁNIA -

Vallásilag már a középkorban is megosztott volt. Északon a katolikusok, míg délen az ortodoxok voltak többségben. Az oszmán uralkodás alatt elterjedt a muszlim hit is. A kommunizmus alatt ebben az országban sem volt szabad gyakorolni a vallást. Ennek hatása, hogy sokan most is ateistáknak vallják magukat. Hivatalosan Albánia az egyetlen ateista állam a Földön. Ennek ellentéte, hogy sokan nemcsak egy felekezet hívei. Ismerek olyanokat, akik eljárnak katolikus, ortodox templomokba és muszlim mecsetekbe is. Alapjában nincs sok külömség ezek vallások közt, nagyon hasonlóak, csak látszólag mások. Ők úgy gondolják, megpróbálják mindenből a legjobbat.

Feltűnt még az, hogy míg nálunk a templomok látogatóinak zöme öreg asszony, addig Albániában mintha a férfiak lennének jobban istenfélők.

Navagio (Zante)

Görögország egyik legismertebb tengerpartja

A ναυαγιο (navájó - görögül) hajóroncsot jelent. Sokszor hallani navadzsót is, főleg a magyarok körében, ez olaszosan van. Angolul shipwreck (hajóroncs) beach/bay vagy smugglers cove (csempész öböl).

1980-as évek elejéről származik a története. Cigarettát és alkoholt szállító csempészhajó volt, ami egy viharban rongálódott meg, vagy a parti őrség miatt a szikláknak csapódott. Úgy mesélik, a környékbelieknek 2 évre volt elegendő a hajó tartalma.

Most pont a tengerpart közepén van beágyazódva a fehér kövekbe. Felülről is meg lehet tekinteni egy kilátóból, így is fantasztikus élmény látni a hatalmas sziklákkal körülvett öblöt, fehér partot és az élénkkék színű tengert. Ebben az öbölben egész évben ilyen színű a víz, mint a képen.

Érdekesebbé és misztikusabbá teszi még az is, hogy a partot csak hajóval lehet megközelíteni, ami az időjárás függvényében nem mindig lehetséges. Sok kiránduló csalódik is emiatt.

A képeslapokat és a szuveníreket leszámítva, ez a két fő hely ahonnan látni lehet a hajóroncsot. Van még egy harmadik lehetőség is, a hajó mögötti szikláról. Az út oda elég fárasztó és veszélyes, főleg a forró nyári napokon. Annyiban külömbözőbb, hogy közelebb vagyunk a parthoz, de nem éri meg. Ezért itt van egy kép erről a helyről készítve:



A tervünk először az volt, hogy átmegyünk arra a sziklára/hegyre ami a szemközti oldalon van, de csak a foto helyéig mentünk. Elhalsztottuk későbbre. És hogy mi volt az indok? Megszerettem volna nézni azt a templomot/kápolnát ami ott van. Nem hittem el, hogy lehetséges oda építeni valamit. És mi értelme is van egyáltalán? Misét nem tartanak ott, szinte lehetetlen oda eljutni.

Kék Szem - Syri i kalter

Albánia déli részén, közel a görög határhoz, található ez a természeti csoda. Ez egy földből erőtörő, másodpercenként kb. 7 köbméter vízhozamú forrás. Kristálytiszta vize 10-12 fokos és a lehető legszebb színekben pompázik, közepén mély sötétkék, majd a széle félé azúrkék, türkizkék, zöldeskékbe is átmegy. Több ilyen forrás is van, ami egy tavat és gyors folyású patakot alkot.



Október végén voltunk Saranda környékén. Ekkor már nyugodtan lehet mondani, hogy vége volt a turista szezonnak. A városban a tenger mellett szinte minden étterem, bár be volt zárva, de azért még lehetett kirándulókat látni, akik a szomszédos Korfuról jöttek és görögöket is. A forrásoknál sem volt tömegnyomor, maximum 2 autó volt ott rajtunk kívül. Nem volt őszies idő, meleg nyári napok voltak. Még a hideg vízbe is belementem, de pár másodperc alatt érzéketlenné vált a lábam. Nyaralásunk után olvastam, hogy még az ököl nagyságú követ sem lehet beledobni, mert a víz felhajtó ereje erősebb és kisodorja a partra. Legközelebb kipróbálom.

Forró nyáron kellemes lehet meglátogatni, mert magas fákkal védett árnyékos terület. Hűsítő víz folyik mindenhonnan. Található ott még 2 étterem, és pár nyaraló.

Egy pár kép a helyről, sajnos a fényképezőgép nem adta vissza úgy a szineket, mint valóságban.

Albán vendéglátás

Hát ez is elég másként működik ott, mint nálunk.

A lakásokba nem mennek be cipővel, mindenki szó nélkül leveti. Bár erre nincsen külön előszoba, így jobb esetben kinthagyják a verandán.

Majd mindenki mindenkivel kezetfog. Még a rokonságon belül is megadják a tiszteletet, hogy fontossági sorrendet állítanak fel.

Utána következik egy igen érdekes párbeszéd, amiben még én is, nyelvtudás nélkül tündöklök. Ami így zajlik A és B ember közt:
A - Hogy vagy?
B - Mir. /jól/
A - Hogy megy a munka ill. Van munkád?
B - Mir.
A - Hogy van a feleséged, testvéred,...? (a fél rokonságra külön-külön rákérdeznek, tőlem a szüleim felől érdeklődnek)
B - Mir. (egyszerű és könnyen megjegyezendő szó)
Élőben ez úgy néz ki, hogy valaki folyton kérdez, de a másik csak mir-mir-mir-... válaszokat ad. És amikor befejezte a B személlyel, ugyanez következik a C, D, E,... személyekkel is, vagyis az összes látogatóval, nem hagynak ki senkit.

Ez alatt, általában a lány gyermek hozza az édességtálat és megkínálja a vendégeket. Ebben lehet bonbon vagy valami cukorkaféle. Sokszor van még mellette lokum is. Eredetileg török édesség, közkedvelt a Balkánon. Keményítőből és cukorból készül. Gyakran ízesítik citrommal vagy rózsavízzel, utóbbi rózsaszínűre színezi. Állaga könnyű, zselészerű, gyakran kicsit ragadós, általában kis kockákra vágva csomagolják, porcukorral vagy kókuszreszelékkel hintve, ami megakadályozza, hogy a kockák összeragadjanak. Különféle ízesítésben kapható, van például mogyorós, pisztáciás, fahéjas, mentás, különféle gyümölcsízű is.
Amiben eddig semmi furcsa nincs. Megkínálnak mindenkit, a vendégek becsületesen vesznek is a bonbonokból, még akkor is, ha nem eszik meg, zsebrevágják. Majd a lány visszateszi a tálat a szekrénybe, gondolván, jó lesz ez még a jövőben. Első alkalommal csak néztem, bökdöstem férjemet - most mi van? megyünk haza?

Kérdezés nélkül hozzák a kávét is. Különcködni nem szokás, senki nem kér több cukrot vagy tejet (talán csak feketén isszák), mindenkinek jó úgy ahogy van.

Hoznak üdítőitalt is. Divat a Pit Bull energiaital. Ha kiürül a pohár, nem töltik újra. Összeszedik és elviszik. Ilyenkor megint megbököm a férjemet, de már ő is velem nevet - figyelj, már másodszor dobnak ki, ideje menni vagy nem?

Nem midnig, de sokszor látom, hogy távozás előtt az apósom a kávé csészéjébe pénzt rak. Ez is egy albán hagyomány. Praktikusabb, mint a tárgyi ajándék. Nem csinálnak belőle ügyet, hát nem kellett volna meg ilyesmi.

Ezek nekem éleggé furcsa szokások, szeretek viccelődni velük, de semmiképp sem szeretném negatívan beállítani a dolgokat. Az albánok nagyon vendégszeretőek. Pl. hogy az édességtálat nem az asztalra rakják le, hanem visszateszik a szekrénybe, nem azt jelenti hogy nem kínálnak meg semmi mással. Attól még lehet az asztalon chips, mogyoró... (főleg a fiatalabb, modernabb családoknál). Ennek a lokumos dolognak inkabb szimbolikus értelme lehet. Nagyon ügyelnek a vendég kényelmére, már-már túlzottan is. Ha az asztal nincs karnyújtásnyi távolságon belül, akkor azok a látogatók egyszemélyes asztalt kapnak (neve is van, csak most nem jut eszembe). Ez is csak a törődésüket mutatja. Közben én meg azon gondolkodom, nem érzi rajtam kívül senki, hogy mozdulni sincs helyem és még arra vigyázzak hogy fel ne borítsam az asztalkát?

Sokszor el sem engednek "rendes megvendégelés" nélkül. Az albán előételt nagyon kedvelem, mert szépen feldíszítik és általában egy ovális tányéron tálalják (csak megjegyzem, eddig még mindenhol műanyag volt ez a tányér, a többi viszont porcelán). Zöldségfélék, sajtok, felvágott, tojás, jogurt, tusi (sós lében vagy túróban eltett zöldségek), hasábburgonya van ízlésesen elrendezve. Utána jön a főétel, kivétel nélkül húsalapú. Húsokért nem rajongok, főleg a marháért. Desszertet nem ismerik :(

Az ottalvós vendég sem ritka Albániában. Gondolom ez régen a közlekedés nehézségei miatt alakulhatott ki, de még most is sűrűn előfordul.

Az időtjelző sütemény

Nem valami új találmányról akarok beszámolni, sem dizájnos sütiről. Azt vettem észre, ha egy fogadáson, lagziban kihozzák az édességet, az valami olyasmit jelent - Köszönjük, hogy eljöttek. Itt az ideje hazamenni.

Lehet, hogy ez a szokás még sok helyen megtalálható, de nekem elég furcsa volt. Én, aki nagyon szeretem az édességeket, minden buliban azt várom. Otthon megszoktam, akármilyen ünneplésre mentem, mindig volt többfajta süti, feltálalva, és amikor megkívántam vehettem. Még a legkisebb vendégségben is, ez minimum. A másik dolog, illemórán úgy tanították, étkezés után nem illő rögtön elhagyni a helyszínt. Itt a Balkánon (nem akarok általánosítani, csak az általam ismert helyekre akarok mutatni) ez meg úgy néz ki, a vendégek megkapják a desszertet, gyorsan megeszik vagy csak belekóstolnak és mindjárt veszik a kabátjukat, cuccaikat és elmennek.

Már megszoktam, de nem tudom mi a rosszabb vagy mi a valódi oka: 1) a szavak nélküli kidobás vagy 2) nem tudok egy kicsit se várni, jóllaktam, ennyi elég volt.

Ezt először egy albán lagziban (no erről is készül egy nagyon-nagyon hosszú beszámoló) láttam, majd a következöben, meg a következőben. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy ez szokás, és mindenki ismeri (főleg Tirana környékén).

Majd meghívtak egy görög keresztelőbe jómódú családhoz. A szertartás után fogadás a szépen kidíszített saját kertjükben kb. 100-120 emberre. Többféle étel a bufé-asztalokon. De én már megint csak édességet kerestem, hiába. Pár óra elteltével a pincérek felszolgálják a süteményt és látom hogy lassan a nép hazaindul.
¨
Ez volt az egyetlen nagyobb vendégség ahol voltam Görögországban, de ez elég volt, hogy levonjam a magam tanúlságát. Ők sem szeretik a sütiket.

Most még eszembe jutnak a görögestek és a falunapok, ott is csak borral és grillezett hússal ünnepelnek. Általában az élő zene sem marad el. De én mindig várok még mást is, hátha...

Március 25.

1821. Március 25-e Görögország nagy nemzeti ünnepe. Ekkor tört ki a görög forradalom és szabadságharc a török elnyomás ellen, és kilenc évi elszánt harc után az ország elnyerte függetlenségét.

Minden évben zászlós felvonulásokkal emlékeznek meg róla. Több iskolai csoport egyenruhában vagy népviseletben, katonás rendben sorakoznak fel. Az első pár gyerek az osztályok legjobb tanulói, akik a zászlókat viszik, majd az osztálytársaik követik.

Az ünnepségen nagyon sokan résztvesznek (nézőkre gondolok).

Egypár idei kép:










A felvonulás után még volt egy másik program is. Néptáncot adott elő az albániai görög kisebbség. Mert hát ilyen is van, meg nem is. De erről majd máskor.