Vasárnapi mini kirándulásunk

Nyáron vasárnapokon, ha van elég időnk, mindig próbálunk valami programot találni. Legtöbbször elmegyünk valamelyik turistáknak szánt hajókirándulásra vagy motorral bejárunk olyan részt, ahol még nem voltunk. Van, hogy csak egyszerűen választunk valami szép tengerpartot és ott töltjük a szabadidőnket. Ha nincs elég időnk, akkor marad az átlagos nyári vasárnapi program - fürdés a legközelebbi parton és grillezés otthon.

Zakynthosz nem nagy sziget, sok hátránya is van, de szeretem azt, hogy változatos. Elég elmenni pár kilométert és tényleg úgy tudom magam érezni, mintha igazi nyaraláson lennék. Lassan befejeződnek a felfedezéseim, úgy érzem már majdnem minden sarkában voltam.

Vasárnap reggeli után (ami nálunk déltájt van), elindultunk a sziget közepe felé, majd a hegyekbe vettük az irányt. Nem emlékszem a falu nevére, de tetszett, mert szép új házakból állt és gyönyörű panorámája volt. Niko, a férjem szerint, nem olyan jó ott lakni, mert messze a tenger és a főváros, de én nem bánnám, nincs is olyan messze. Ami inkább megriasztana, az a falu végén a sziklás kopár hegy, fekete fákkal. Még mindig emlékeztet, hogy pár éve tűz volt arra, elég közel a faluhoz. Az ilyen tüzek igaz, nem mindennaposak, de elég gyakoriak.

Ezek a képek a falu után keletkeztek, sajnos elég párás volt a levegő és ezért nem látni a tengert a fotón.

Majd elmentünk az antennákhoz, a sziget legmagasabb pontjára, kb. 700 m. Az út nem volt zökkenőmentes. Örültünk volna, ha földút lett volna. Teli volt kisebb inkább nagyobb kövekkel, és rádást nem volt egyenletes, sok helyen, talán az eső kimosta. Ide a motor nem a legjobb választás. De a legrosszabb a kutyák voltak. Az első talán rekordot dönthetne, akkora volt, de szerencsére meg volt kötve. Utána 2 vad kutya gyorsította a tempónkat a lassú, óvatosról a mindegy csak gyorsanra. Végül leráztuk a vadakat, de még a csodálatos látvány sem nyugtatott meg, hogy mi lesz a visszaúton. Azt tudtam, hogy én arra nem megyek mégegyszer.

Itt is a pára miatt nem túl jók a képek. Az első fotón Alikes-Alikanas látható, a másodikon szintén a sólepárló Alikesben és Kefalónia szigete a távolban.

Szerencsére találtunk más utat, jobb nem volt az előzőnél, de legalább nem találkoztunk semmilyen állattal. Viszont a rekord nagyságú kutyát mégegyszer láttam. Visszatértünk Giribe. Nagyon szép, hangulatos, kis falu. Főleg az a része, ahol az út kövekkel van kirakva aszfalt helyett. Kanyargós, szűk utcák a gyengéim. Egyenes utca is volt, ezt könnyebb volt fotózni.

Ezután délnek vettük az irányt, a fő célunk felé - Korakonisi szigethez. Útközben készült még két kép a magasból:

Az aszfaltút hirtelen végetér. Kb. még 200 m köves út után már csak gyalog lehetett menni a tengerhez. Óriásoknak szánt lépcsőfokok a melegben és strandpapucsban kicsit fárasztó, de nem vészes.

Baloldalt Zakynthosz, jobboldalt Korakonis (sziget). Nem vagyok biztos benne, hogy lehet e szigetnek nevezni, hisz úgy néznek ki, mintha össze lennének ragadva. Minden nehézség nélkül át lehet mászni a barlangos öbölig.

Az utolsó képpel azt akartam megmutatni, hogy néha egy mini vízesés keletkezik.

Erre jártunk a hétvégén. Rajtunk kívül voltak még ott turisták is, és egy görög pár. Láttam, hogy az ember valamit keresett a sziklák közt, próbálta kikaparni, majd megette. Valami nagyon apró lehetett, mert nem láttam mi az. Főtten sem rajongok a tengeri herkentyűkért, nem még élve.