Zakyntoszi mazsola

Az olajfák mellett talán a szőlőbokrok a legelterjedtebb ültetett növények. Vannak amiket bornak használnak fel, de nagyon sokan foglalkoznak mazsola készítéssel is. Most van a szezonja, ilyenkor mindenhol aszalódó fürtöket lehet látni.

Van ahol betonra teszik,  máshol csak a földre kihúzott hálóra. Egész fürtökben szárítják a napon, majd pár nap elteltével gereblyével átforgatják.

Férjem szokta mondogatni, h ez a fajta szőlő csak itt terem, de nem nagyon hittem neki mert a görögök szeretnek ilyeneket hangoztatni. Ennek ellenére külön wikipédia bejegyzése van, és amerikában zante currant-nak hívják. A szigetről kapta a nevét, mert Zakynthosz a fő termelője és exportere. A szőlőfajtát fekete korintusinak hívják, és a szárított gyümölcs kisebb méretű az átlagos mazsolánál. (Megjegyzés részemről -  nem elfogultan - de sokkal finomabb. A mazsolát nem szerettem soha, de ez nagyon ízletes,  nagyon édes is és savanykás is egyszerre.)
A szőlő inkább pirosas barnás, kb. 1 cm-es gömbölyű szemekkel vagy attól kisebbekkel, természetesen mag nélküli. Jól behűtve finom, amúgy túl édes.
Gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban (A, C, B1, B2, B3, B6) - részletesebben  az előző wiki linket érdemes megnézni.
Természetes módszerrel (nap) szárítják, nem mesterségesen. Érett, lédús, friss álapotban szüretelik le, nem várják meg, h a szőlőtőn aszalódjon meg, mint a többi mazsola fajtánál.

Története
Ezer évvel ezelőtt már feljegyezték, h ez a fajta mazsola tárgya volt a velencei kereskedők és a Jón szigeteki termelők üzletének. A 14. században már az angliai piacon is megtalálható volt, 15. sz-ban korinthoszi mazsolának nevezték, mert abból a kikötőből érkezett hozzájuk, majd a 17. sz-tól zakynthoszinak hívják.

Közkedvelt felhasználása: péksüteményekhez és dióval összekeverve italok mellé adják. Stafidopsomo - kis méretű kalács - kb. 50 cent a pékségben.

Minden év augusztusában Szarakinádó faluban fesztivált is rendeznek neki, idén 18-án lesz.